Nálunk van 1 Oblio intézet, a nevéhez illően ötődöttek kéne legyenek a lakók, de nem az, inkább beillik javitóintézetnek, vagy árvaháznak, van egy két dilis is de ez pont belefér. Nahát, én ide úgy be vagyok épülve, egyedül elbírnék a 30 többségében roma gyerekkel 10 - 18  évesek, máshol nem, pl a Pataréten/Kolozsvár cigánytelepe/- ott biztos, kicsinálnának a kölykök, de itt ebben az OBLIO -ban, ahogy mondom, ez az Oblio távolabbi szomszédom, ugyanabban a lakónegyedben van amiben én is lakok. Előszőr a csajokkal barátkoztam meg a buszon, egyazon járattal közlekedünk, öt éve ismerkedek velük és mostanra úgy tisztelnek, hogy az példaértékü lehet, én is csodálom..:) Itt más az alaphelyzet mint Magyarországon, Romániában a Rendőrség/Csendőrség is nagyon ott van, nem igazán Európai normák és emberi jogok meg ilyen csemegék alapján működnek, újabban eleget tesznek az EU látszatnak de belűl azért a rendőrállami, vagy a milliciás keménység nagyon is ott van.

Az Obliónál egy férfi oktató van, egy vékony alacsony de intelligens pofa, és vagy öt felügyelőnő, de ott pofázás velük szemben sincs egy szó sem, úgy hallhgatnak a szóra, úgy bokáznak a gyerekek ahogy elő van írva. Mégis innen kerül ki a jövő bandita társadalma..

Van egy kicsi barátom,  Márinika, három négy éve beszéltem vele a buszon, 38-as, akkor rendesen kioktatott művészetből, művészeti suliba járt, akkor volt hatodikos, azóta most az idén találkoztunk csak, kérdem, a suli ? nyolcadikos, de eltelt több év, hogyhogy nyolc, hát megbukott, elment birkozni, művészsulit otthagyta.

A karantén + a járvány  miatt töltöttem több időt itthon és a szomszédos parkokban, így jöttem jobban össze a gyerkőcökkel ezen a tavaszon, és nyáron.