Csütörtökön és pénteken sikerült eljutnom Pécsre. Másfél napot töltöttem ott, és igyekeztem jól kihasználni.

Az első napon a Csontváry Múzeumban jártam. Éppen esett, vagy esni készülődött, ezért nem sokan voltak ott, nyugodtan nézelődhettem.

Maga az épület is kellemes, harmonikus látvány, jól meg is szemléltem.

Az első teremben tüstént meglepetés várt, mert fekete háttér előtt megfestett pillangókat láthattam. Alattuk, szintén fekete táblán kiállítva ugyanezen pillangók, ugyanolyan elrendezésben. Sajnos, csak a nappali pávaszemet és a halálfejes lepkét ismertem meg.  A következő képen egy, a zsákmányán pihenő héja látható, olyan módon lefestve, hogy bármely, Hermann Ottó által írt könyv illusztrációja lehetett volna.

Öröm volt találkozni azokkal a képekkel, amiket eddig csak reprodukcióból ismertem. Így nézve sok érdekes részletet fedeztem fel, még akkor is, ha nem érdemes túl közelről szemlélni, mert úgy csak foltokat lát az ember, távolabbról áll össze a kép.

A Sétalovaglás a tengerparton megszemlélése után pedig azon kezdtem el

gondolkodni, vajon a teliholdon valóban ábrázolta-e a festő a szabad szemmel is

látható tengereket, hegyeket, vagy ez csak a festék egyenetlensége? 

A Siratófal festményt szemügyre véve, megállapítottam, hogy az ott lévőknek

alighanem volt okuk mit felpanaszolni, beleértve az ott lődörgő, csontsovány kutyát is. Viszont feltűnt egy, a kép jobb felső sarkában látható férfi, akinek mind az arcvonásai, mind a viselete elütött a többitől, azt mondtam rá, hogy szolgabíró úr.

Némi töprengés után rájöttem, hogy Palesztina akkoriban török fennhatóság alatt állt, tehát lehet, hogy ez az ember egy éppen arra járó török tiszt volt.

Amin meglepődtem, az egy Ferenc József portré volt. Nem hinném, hogy őfelsége modellt állt Csontvárnak, alighanem egy másik festményről vagy fényképről dolgozott.

Volt viszont egy jobb modellje: ő saját maga. Ez – legalábbis szerintem – inkább a köztiszteletben álló patikust, mint a zseniális festőt ábrázolta.

A Magányos cédrus a kedvencem, azt nélztem a legtöbbször és a leghosszabban.

Elég sokáig voltam ott, de mennem kellett, mert Pécs még jó néhány érdekességet tartogatott számomra.