Kettes számú törzsvendég Creative Commons License 1999.07.24 0 0 32
Halló, halló, itten van egy agyhalott zombi! :)) (Egy lyukkal arrébb leagyhalottaztam néhány UP-fant, eljött hát az elvtársias önkritika ideje.)

A Danubiust két okból nem hallgattam: a gagyi zenék és a Capuccinó primitívsége miatt. Én reggelenként a Slágert hallgatom, mióta beunalmasodott a Sztár, mert jók a zenék (Adriánó Cselescsávó!) és viszonylag keveset pofáznak rajta.

Amikor először meghallottam Bochkor hangját a kedvenc reggeli adómon, megfordult bennem a bornyú. Hova meneküljek? Valamelyik nyálgány könnyűzenei adóra? Hallgassak Tilost, hogy egész nap depressziós legyek?

Mea culpa, legyőzött a konformizmusom. Egyébként Bochkor, ha úgy tetszik, politikailag sokkal korrektebb a Slágeren, mint a Danubiuson volt. Mindenesetre még nem hallottam tőle buzizós-cigányozós-kielégületlenkurvázós bunkóságokat, á la Villám Géza. Sőt, Voga efféle próbálkozásait is rövid úton le szokta verni. A belpol kommentárjai a helyükön vannak, például Harrach fajvédő családpoltikai koncepciójából is az elvárható alapossággal csinált közröhejt.

Az meg, hogy kit kefél és hányszor, nem érdekel, amíg nem engem vagy az enyémet keféli.

Kérjetek nekem egy jetit, ha szerettek.

Diolen Mobi