Szerintem Enho teljesen tudatosan provokálta ki ezt az egész kölcsönös mozgáshalmazt és (a bolgár

sajnálatára) Aoiyama épp a megfelelő médium (alany) volt mindehhez a sumo - színházi előadáshoz.

A Yokozuna Takanoshoval szemben bemutatott előadása annyiban volt közeli rokonságban az Enho által bemutatott produkcióval, hogy a módszer megegyezett, azaz fejben kellett eljuttatni az ellenfelet addig

a mozgáscsopor - pontig, amíg az saját jószántából sétált bele abba a mozgás-csapdába, ahol ellenfele

éppen a szenvedő fél mozgási energiáját használta fel a dohyo-ról való ki.- (vagy le-)pakoláshoz. Enho esetében a nála vagy mázsányival több ellenfél, míg Hakuho esetében a kor és - ebből következőleg - a

mérhetetlen mennyiségű rutin volt a rugója a dolognak.

Ez az egész egyszersmind a távol - keleti harcművészeti fogások egyik leg - alapvetőbb eleme. Kihasználni az ellenfél küzdelembe dobott mozgási energiáját a saját koncepció megvalósítása érdekében.