Terunofuji-n, és Kotonowakán én is látom a hihetetlen motiváltságot, két különböző irányból, de mindkettő iszonyatosan "makuuchi éhes". Olyanok, mint két úgymond "bulira kiéhezett tinédzser", egyikük (Kotonowaka), mint aki először járja be a fantasztikus legfelsőbb osztályt, és szeretne minél magasabbra törni minél rövidebb idő alatt, míg másikuk (Terunofuji) már látott és megélt szinte mindent, tudja mit veszített, miből maradt ki évekig, és most csőstül be akarja pótolni az egészet. Nem tudom, hogy állnak a sérülései, mert a sok fásli még mindig egy múmiát idéz képében, de tekintetéből mégis árad valamiféle ellentmondást nem tűrő céltudat. Ez az, amit annó csúnyán elveszített Ozeki bukása után. Egyre jobb a torna, sok esélyes. Mitakeumival vannak még az égiek is, a mai győzelme nem volt kockázatmentes, de talán valóban Hakuho érdemli meg leginkább a dicséretet. Ő a Jokozuna etalon, bár ezt sokszor hangsúlyoztam már. Ahogy rákészül a meccseire, ahogy beleveti magát, ahogy végig küzd, és ahogy befejezi a meccseit, mind-mind egyszerűen félelmetes. Nem lennék egy ellenfelének sem a helyében. Egy territóriumát vadul őrző hímoroszlán. Egyre idősebb, de még mindig ő a szavannák ura. Elnézést ezért a sok hasonlatért, de talán így tudom a legjobban kifejezni érzéseimet a tornán látottakról eddig.