A hit ereje
Számtalan nyavalya, régi és új betegségek gyötrik az emberiséget, de a segítség sincs messze. A hivatásos orvosokon kívül tolonganak a különbözõ módszerekkel, eszközökkel, exotikus és egyszerû mindennapi dolgokkal, vagy misztikummal gyógyító, vagy gyógyítani akaró „csodadoktorok”
Például:kézrátétel, gondolat-energia átvitel, távgyógyítás, gyógyítási módszerek( ózon, oxigén, vegetáris, meditáció, böjtölés, vizelet, stb.), csodatévõ helyek (Fatima, Lourd), akupunktúra, aroma-terápia, homöopathia, sejt-terápia. Idesorolhatjuk a misztikus hókusz-pókuszokat, mint a szellemidézés (spiritizmus), auralátás, léleklátás, halottlátás, kristályerõ, jelenések, jósló álmok, természetfeletti érzékelés(prekogníció), tisztánlátás (clairvoyance), rezgések,ill.életenergia" mérések, irisz-, kéz-, láb-diagnózis..........stb.
Néhány módszer elmélete egyszerûen fizikai lehetetlenség. Például, ha különleges, nem mérhetõ energiáról, vagy sugárzásról van szó. Egy közös vonásuk van ezeknek a csodagyógyítóknak, hogy mindegyik hivatkozhat, és legtöbbször joggal bizonyos eredményre. Ez az eredmény azonban csak a kezeltek néhány %-nak gyógyulását jelentheti. Elhihetõ ez? Igen, elhihetõ és magyarázható! De tudomásul kell venni, hogy ezeknek a gyógyulásoknak eredõje és kiváltója nem csak a „doktor” és a módszere, hanem a „paciens” személyisége, pszichéje, röviden a hite (placebo effektnek is nevezik.), aminek a gyógyulás köszönhetõ!
Elõljáróban tisztázni kell az általam használt lélek (psziche) fogalmát. Mert lélek alatt semmiesetre sem a vallás által hirdetett a testtõl elválasztható anyagtalan valamit értem.
Aki a számítógépeket egy kicsit is ismeri tudja, hogy semmire sem megy a hardvérrel, ha nincs szoftvér, vagyis rendszer és memória író-olvasó program. Az egészséges agy egy tökéletes komputer és én lélek alatt az agy mûködését biztosító rendszert, és a ca. 100-130 milliárd idegsejt, valamint a ca. 100 billió szinapszis mintázatát (állapotát) értem.
Ez a mintázat nemcsak az élet folyamán szerzett információk és megélt emlékek tömege, hanem tartalmazza az egyén emócionális (érzelem, akarat, motiváltság, indulat, vagyis a világhoz való viszony) felépítését, jellemét is.
Egyébként itt ki kell térnem arra, hogy a szervezet automatikusan is védekezik az egyensúlyt felborító "támadások" ellen, valamint nagy szerepe van az érzelmeknek is az összegyensúlyban.A szervezet fájdalom esetén narkotikumokat, más néven endorphinokat (pl.:adrenalin-hormon) termel és az intenzív fájdalom gyorsan jótékony zsibbadássá válik.
A negatív érzelmek, mint a bánat, gyûlölet, keserûség és neheztelés, ha sokáig tartanak, kimeríthetik a vészhelyzet-mechanizmusokat és legyengítik a szervezet betegséggel szembeni védekezõerõit. A pozitív érzelmek, mint amilyen az öröm, nevetés, szeretet, hála és hit által termelt endorphinok erõsítik az immunrendszert, és a jó közérzet csodálatos élményét adják.Ezáltal a gyógyulást is elõsegítik.
Az endorphintermelés a pozitív gondolkodás eredménye. A konfliktusok megoldása, feloldása, a gyûlölet és neheztelés számûzése, a szeretetteljes, nagylelkû, hálás beállítottság gyakorlása, erõs hitre találás - mindezek lökésszerûen felgyorsítják agyunkban az endorphin termelését, és felerõsítik a szervezetnek azokat a képességeit, amelyekkel ellen tud állni a betegségeknek.
„Ép testben ép lélek!”(Rövid, vázlatos, nem tudományos igényû leírás!)
Az egészség egyenlõ a test és a lélek harmóniájával. Ha ez a harmónia valamilyen külsõ vagy belsõ ok miatt megbomlik, betegségrõl beszélünk. A betegséget kiváltó okok és az öngyógyítási folyamatokat gátló tényezõk megszüntetéséhez a gyógyítók segítséget tudnak nyújtani, de a harmónia, az egészség helyreállítása csak a beteg testi, és lelki(szellemi) együttmûködésével lehetséges.
Az egyes mikróbiológiai egységek az idegrenszeren és annak vezérlõ egységén, az agyon keresztül hálózatban vannak összeköttetésben egymással. (sorosan és párhuzamosan is). Ezúton biztosítja egyensúly esetén a szervezet normális mûködését. Ha az egyensúly valamelyik szervben, vagy annak részében belsõ,vagy külsõ hatásra felborul, az össz-szervezet igyekszik az egyensúlyt helyreállítani (homöostase). A különbözõ fiziológiai funkciókat (mint pl.:testhõmérséklet, pulzus, vércukor, vérnyomás, choleszterin szint, stb) a szervezet automatikusan igyekszik kiegyenlíteni és a kiegyenlített állapotot fenntartani. Ezáltal a környezethez való alkalmazkodás optimális, az életfenntartásra fordított energia minimális lesz.Ez a szabályzás nemcsak hormonális-, reflex, vagy ösztönös módon történhet, hanem alkalmazkodási készséggel, megrögzött szokásokkal, valamint erõs akarattal lehetséges.
Összhangnélküli testfunkcióknak bizonytalanná váló és zavaró kihatása van a pszichére, az egyén magatartására. Megfordítva a „lelki” egyensúly elvesztése, vagy zavaros magatartás a fizológiai funkciókat károsítja.Egyre jobban elterjed a köztudatban és az orvos társadalomban, hogy a betegségeknek 50%-a pszichés eredetû, a lelki konfliktusoknak testi megnyilvánulása a pszicho-szomatikus betegségeknek a csoportját alkotja. Az elõbbi mondat konkluziója, hogy akkor a fordítottja is érvényes: bizonyos betegségeket (vagy talán mindet?!) pszichés „módszerekkel” is lehet gyógyítani.
Ha valaki erõsen hisz, szilárd meggyõzõdése, hogy az illetõ személy, vagy annak módszere meggyógyítja, ez a hit erõs akarattá válva az egyén beindítja öngyógyító mechanizmusát (pl.: immunrendszere felerõsítését), mert mindenki saját magát gyógyítja!
Kissé részletezve: A szignál neuron serkenti a hormonok kiválasztását vezérlõ hypothalamuszt, amelynek hatására a mellékvese cortizolt,adrenalint és noradrenalint termel. E három anyag az immunrendszert riasztja és hatására a faló-sejtek a vérben elszaporodnak. "Az orvos addig gyógyítgatja a beteget, míg az magától meg nem gyógyul" (pr. dr. Vígh Béla).
Összefoglalva : mindegy, hogy orvosnak, jósnak, kézrátevõnek, vagy más szélhámosnak hisz a beteg, ha elég hittel és akaraterõvel rendelkezik meggyógyul(hat)! Ez természetesen egytõl egyig bió-elektró-kémiai, tehát anyagi folyamat, természet feletti csodáról szó sem lehet!!
Egy kis példa saját tapasztalatomból.
Kb. 13-14 éves koromban mind a két kezem fején kisebb nagyobb szemölcsök keletkeztek, illetve szaporodtak el. Kamaszkorban lévén kezdtek zavarni, mert elég sok volt és elcsúfította a kezemet. A szomszéd asszony azt javasolta, hogy a hentestõl lopni kell egy darabka húst és azt rátenni a szemölcsökre. Másvalaki lószõrt ajánlott, amivel el kell kötni a szemölcsöt. Egy állatorvos "pokolkövet" (lapis infernális) ajánlott.
Mint mûvelt fiú persze kinevettem a babonákat és elmentem a háziorvosunkhoz, aki engem születésem óta ismert és kezelt. (Dr.Holéczy Zoltán) Egy szempillantást vetett a kezemre és elkezdte magyarázni, hogy biztosan hallottam egy csomó babonát, hogyan kell eltüntetni. Azt mondta tudja, hogy értelmes gyerek vagyok, ezért most fel fog engem világosítani, hogy ez ideg alapon jön és õ most adhatna bármilyen kenõcsöt az ugyanúgy hat, mint amit most elárul. Vegyek piros tintát és mindennap azonos idõben kenjem be egyenként a szemölcsöket ...- és amikor itt tartott én elmosolyogtam magam, amit õ kinevetésnek vett, nagyon mérges lett és azonnal kirugott. Azt mondta nem akarja lejáratni magát velem és ne is csináljak semmit, mert úgysem lesz semmi belõle!
Majdnem sírva hagytam el a rendelõjét és útközben hazafelé én is mérges lettem rá és elhatároztam, hogy csak azért is megmutatom, hogy elmulasztom a szemölcsöket, úgy csinálok, ahogy elkezdte elmondani a terápiát. Kb. egy hétig kentem, de a nyári szûnidõt munkával kellett részben tölteni, más részben nyaralni voltam és a piros tintáról el is felejtkeztem.
Õsszel iskolakezdés elõtt véletlenül a kezembe került a tinta és újra hozzáakartam fogni a kenceficéhez, de nem találtam egyetlenegy szemölcsöt sem!
Kb. 20 év mulva megint elõjött 4 szemölcs a kezemen. Kísérletképpen most zöld filctollal kezeltem ca. egy hétig és néhány hét múlva eltüntek. Újabb 10-12 év mulva 2 darab megint elõjött, de most szigorúbb lettem és elhatároztam, hogy minden színezés nélkül, pusztán akarattal el fogom tüntetni. Igaz, hogy 2-3 hónapot vett igénybe, de gyõztem!!
Nem tudom, mi volt erõsebb az akaratom, vagy a hitem, de számomra bizonyíték az öngyógyításra. Nem akarok dicsekedni, de a fájdalomérzés felett is uralkodni tudok az erõs akaratommal.
Vége