A Hit (védelmében)

Minden ember hisz valamit, valakinek, valahogyan. Néha nagyon furcsát, furcsának és furcsán.

A társadalomban általában és a Virtuson is legtöbbször szembeállításra kerül a tudás a hittel. Egyes emberek nem ismerik fel korlátaikat és maximalistánként az egyetlen igaz Tudás és az egyetlen igaz Hit birtokosaként viselkednek. Úgy néz ki a dolog, hogy a tudásnak ellentéte a hit és viszont. Mindenki a saját hitét tudásnak, a másik tudását hitnek nevezi és mindegyiknek igaza van! - szerintem.

Ezért én a következőkben megpróbálom feloldani ezt az ellentétet, sőt "horribile dictu" a két fogalom közé egyenlőség jelet teszek. A tudás és a hit bajnokai különbségét azonban semmibevenni nem lehet, ezért azt tudomásul veszem, de saját meghatározásomat csak a cikk végén "hozom nyilvánosságra"! Addig a két ellentétes csoportot materialistának, illetve idealistának nevezem. Talán azt kellene tudomásul venni, hogy a materialista azt hisz, amit tud, az idealista azt tud, amit hisz.

És ez teljesen egyenértékű, mert mindent szubjektív látószögünkből veszünk tudomásul.
Magasröptű elmefuttatások, tudományos meghatározások helyett viszonylag egyszerű, szemléltető történelmi példákkal fogom a nyájas olvasó figyelmét megterhelni.
Íme egy példa!
>Hat-nyolc ezer évvel ezelőtt az egyes népcsoportok vándoroltak a jobb megélhetőség, kedvezőbb körülmények érdekében és egyes kisebb nagyobb csoportok a szárazföld széléhez érve végtelen, a horizontba érő vizet, azaz tengert láttak.

Az okosabbak megállapították, hogy valószínűleg eddig terjed a világ és ez tudatosodott náluk, hitték. Kezdetleges volt a kommunmikáció, de előbb utóbb mégis csak eljutott a belső, szárazföldön élő népekhez az ismeret úgy hitték, úgy tudták, hogy a Föld lapos, víz veszi körül , égbolt, Nap csillagok, stb.( Ptolemajoszi világkép)

Az emberek értelme, kézügyessége, technikája fejlődött, vizenjáró alkalmatosságot tudtak építeni és kimerészkedtek a tengerre. Meglepetésükre újabb szárazföldre találtak, vagyis nem érték el a világ végét. Az a tapasztalat, hogy a tengeren a szembejövő hajónak először csak a vitorlarúd teteje látható és közelebbre érve mindinkább az egész hajó látható, szöget üthetett egyes gondolkodó elmékbe.

Az asztronómusok, akik a Holdfogyatkozás okát már ismerték, a Föld kör alakú árnyékából is gömbre gyanakodtak. Ennek ellenére még többszáz évnek kellett eltelni, amíg általánosan elfogadott, közismert tény lett, hogy a Föld gömbölyű, hiszen ma már körül lehet hajózni, repülni, a világűrből lefényképezni.
Mi a szándékom ezzel a példával?
Az hogy rámutassak arra a tényre, hogy az emberek az évezredek folyamán az érzékszerveik által érzékelt jelenségeket igyekeztek megérteni, megmagyarázni, elméletet alkotni azokról. Mindíg voltak az átlagnál okosabb, vagy okoskodó elmék, akik kiagyaltak valamit és ha nehezen is, de elterjedt a korabeli társadalom egy kis részében.

Itt van például az aggyal kapcsolatos feltevések. Már Hippokrates (460-379 i.sz.e.) kifejtette, hogy nem a szívvel, hanem az aggyal gondolkodunk, de nem hallgattak rá. Még 50 évvel késõbb is ragaszkodott Aristoteles (384-322 i.sz.e.) a szívhez és az agyat a test túlmelegedését gátló hûtõszervnek képzelte. A római orvos Claudius Galenus (i.sz.129-200), sebesült gladiátorok gyógyításán keresztül jutott arra a már érvényes megállapításra, hogy az agy az emberi gondolkozás és emlékezés központja.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az általános tankötelezettség nem nagyon régi dolog. Poroszországban a 18. sz. Magyarországon (Ausztriában) a 19.sz. elején vezették be. Be kell látni, hogy sok ezer éven keresztül kialakult hiedelmek és vélemények nem könnyen változtathatóak, mert a régiek már a nagy tömegben megrögződtek, az újak terjedése pedig a 19. sz.-ig lassú volt.

Minden új felfedezés, vagy ismeret rendkívül lassan jut el a "széles néptömegek" tudatába. Nagyanyám is még az "istennyilát" emlegette és magam is olvastam fórumokban olyantól, aki még ma is (halálos komolysággal) állítja, hogy az érzelmek helye a szív. Helyes dolog ezért lehülyézni valakit? Nem, mert nem tehet róla! Ő nem csak úgy hiszi, hanem úgy is tudja! Én nem hiszem, én tudom, hogy nem szív képezi az érzelmeket, hanem én tudom, azaz hiszem, hogy az érzelem is vegyi-bio-elektro folyamat. Hogy miért hiszem? Elárulom.

Én 100%-osan hiszek a természettudományok (alkalmazott-matematika,fizika, kémia, biológia, csillagászat, földtudományok) művelőinek, az alapkutatóknak ezen a területeken. Munkájuk tárgya és eredményei minden ember érzékszerveivel hasonlóképpen érzékelhetőek, felfoghatóak, reprodukálhatóak, ellenőrizhetőek, vagyis anyagról van szó! Az akkor is létezett, amikor egyetlen ember sem élt a Földön!

Kritikusabb vagyok a társadalomtudománnyal szemben, de a legnagyobb szkepticizmust az alkalmazott tudományokkal szemben táplálok, mert a kutatók nagy részét profitérdekeltségű vállalatok fizetik. Hogy kerekítsem egyéni meglátásomat, semmiféle anyagtalan, anyagtól elvonatkoztatott, emberi fantázia által kitalált dolgot, vagy lényt mindaddig nem veszek tudomásul, amíg az egész világon egyetemesen mindenki azonos módon érzékeli, vagy érzékelni véli, azonos feltételek mellett azonosan viselkedik, azonos eredményt ad.

Tudniillik:
_Az "anyagon kívüli világ" az emberi fantázia találmánya, az emberiség létezésétõl függ, az emberek tudatában .
_Csak azóta "létezik", mióta "beszélõ" emberek élnek a földön, és fantáziájukkal kitalálták, egymásnak elmesélték, elhitték, továbbadták és fejlesztették.
_Minden ilyen természetû hiedelem, legyen az szellem, tündér, angyal, ördög, isten stb.nem lehet egyetemes, sem általános, sem egyforma, mivel semmiféle körülírással, legyen az anyagi, vagy más paraméter nem lehet egyértelmûen és minden emberre érvényesnek meghatározni.
_Az emberi társadalom és az individuum fejlettségi színvonalának megfelelõen változik is a "nem anyagi világ", tehát nagyon viszonylagos és ellenõrizhetetlen.
_Ki mit, miben hisz teljesen egyéni, még összehasonlítás is nehézkes.
_Objektívan nem érzékelhetõ, hatása nem mérhetõ, dimenziója nem is lehet, hiszen anyagi ("kézzelfogható") paraméterrel .nem is rendelkezhet.
_Így létezése nem bizonyítható.

Ez azonban csak számomra (a materialistára) érvényes! A idealista hihet a különböző szellemekben, angyalokban, ördögökben stb. Ha hisz, akkor azt úgy tudja, számára létezik és valóban az agyában rendelkezik is a megfelelő neuron összeköttetésekkel, amely fogalom ott tárolódik.
Mivel javakorú felnőtt emberek vagyunk megcementeződött világnézettel (amiről szorosanvéve senki sem tehet!) botor és hiábavaló dolog agitálni, még nagyobb ostobaság sértegetni egymást.
"Ez az én világnézetem, de akinek ellentétes véleménye van, lehet, hogy bölcs - mondja a bölcs ember."
"Ez az én világnézetem, és akinek más van, az egy ostoba. - mondja az ostoba ember."
(Marie Freifrau von Ebner-Eschenbach (1830 - 1916), osztrák írónő.)
"Aki csak az elvbarátok köreivel érintkezik, nem látja világnézetének sarkait, éleit. "
(Gregor Brand (*1957), német író, kiadó.)
Fontos megemlíteni Descartes-t (1596-1650), aki szigorúan különválasztotta a testet és a szellemet. Véleménye szerint a test és a szellem különböző összetevőből áll, illetve a szellem (res cogitans) anyagon kívüli. Ez az u.n. dualizmus, ami nemcsak a laikusok elképzeléseinek és az egyházak érdekeinek felel meg, hanem egyes kutatóknak is nehézséget okoz a mélyen gyökerezett carteziánus intuiciótól megszabadulni.
Természetese nem Descartes találta fel a lelket, az már jó néhány tízezer éves találmány. De ő adott tudományos körülírást, formát a dualizmusnak.
Végezetül egy - egy jó hír mind a két csoport részére:

A materialistákat tájékoztatom, hogy a világ 50 ezer neurológusa a legjobb úton van, hogy néhány év, helyesebben évtized múlva megtalálja azokat a biológiai összefüggéseket az agyban, amit eddig léleknek hittek. A neokortikális oszlopok elektromos impulzai már ismertek, hátra van a folyamatok, a gének szerepének a neuronokban lévő molekuláknak az elemzése.

Az idealistáknak sem kell kétségbe esni! Sok száz év el fog telni, amíg az előbb vázolt fejlődés a kívánt fokot eléri, de akkor is csak a szellemi elit veszi tudomásul. A "széles néptömegek" milliárdjai nyugodt szívvel halhatnak meg abban a hitben, hogy az örök világosság fényeskedik nekik.

Közös, ami szétválaszt (világnézet)

Mint ahogy nincs két tökéletesen hasonló ember, ugyanúgy a világnézeteket sem lehet egy kaptafára húzni, csak a főbb és jellemző ismerveket csoportosítva a két extrém végletre összpontosítani. Az alább következő meghatározás tehát "klinikai tisztaságban" nem létezik, hanem ezek tetszés szerinti keveréke.

A materializmus megalapozott, vagyis anyagra ápülő hit/tudás, az idalizmus megalapozatlan, vagyis elvont dologhra épülő hit/tudás.
Mielőtt valakinek helytelenül eszébe jutna arroganciával vádolni, gyorrsan felsorolok néhány példát, ami megvilágítja mit értek megalapozott, ill. megalapozatlan alatt.

Ha kezembe veszek egy darab követ és azt a lehető legmesszebbre akarom hajítani, akkor a legnagyobb erőmmel 43-45 °-os szögben kell eldobnom. A kő egy u.n. ballisztikus röppályát ír le, mert a sebessége a levegő ellenállás miatt, a magassága a gravitáció miatt nullára csökken.

A dolog azért nem ilyen egyszerű, mert sok egyéb fizikai körülmény is közrejátszik az eredmény különböző mértékű befolyásolásához. Ezeket most felsorolom minden minősítés nélkül: kezdősebesség, kezdő rep.szög, kő alakja(ellenállási felület), légnyomás, víztartalom(levegő), szél sebesség, szél irány, az eldobás iránya, szélességi fok, tengerszínt feletti magasság, ezenkívül a dobó személy magassága, izomzata és a terep domborzata. Maga a mérés is akkora hiba-szórással jár, hogy a felsorolt paraméterek egy része teljesen elhanyagolható.

A vicc az egészben az, hogy ezen és más fizikai jelenségek, mérésegységek, a törvényszerűségek a Földkerekség bármely pontján egyetemesen érvényesek, kiszámíthatók, megismételhetőek, ellenőrizhetőek, és ezért elhihetőek. Nincs olyan hosszú mérőszalagom, hogy a Hold-Föld távolságát, vagy a Hold átmérőjét lemérjem, de elhiszem, amit a szakértők egymástól függetlenül, vagy egymás módszereinek ellenőrzésével bizonyítva állítanak. Röviden ezt nevezem megalapozottnak.

Mi a helyzet, ha azt olvasom, hogy a "lélek" "leszületése" előtt maga választja ki a szüleit, de, hogy hogyan és milyen kritérium alapján, azt születése után "elfelejti"? Tételezzük fel, hogy van lélek. Ki tartott közvélemény kutatást először a gyermekek között, hogy hogyan választották ki a szüleiket, majd amikor mindegyik azt mondta, hogy nem emlékszik rá, akkor az 1 napos újszülötteket ki interjuvolta meg? És azok elmesélték a dolog lefolyását? Ha a csecsemők erről nem tudnak beszámolni, honnan vette az az egyén, aki ezt valahol valamikor leírta unalmas óráiban? Van ennek az állításnak valamilyen értelmes alapja?! (Bizonyítékról nem is beszélve)

Ja, ennek nincs, mondaná valaki, de vannak komolyabb dolgok is, pl. szellemek, telepátia, titokzatos erők, csodák stb.
Valóban!, voltak és vannak természettudományokban járatlanok, vagy akik nem értik, de csapongó és korlátlan fantáziával rendelkeznek. Az ilyen személyek szellemes és kevésbbé szellemes szellemi termékeire "jó vevők" az ezotérika félművelt művelői és hívei. Meg kell hagyni haladnak a korral és a természettudományos kifejezéseket, néha azonos, néha megerőszakolt jelentéssel beleépítik zűrzavaros elméleteikbe. Röviden ezt nevezem megalapozottlannak, mert semmiféle tudományos alátámasztással, bizonyítékkal nem rendelkező mesék, sőt esetenként agyrémek!
Mindezek ismertetésnek és cáfolatának semmi értelme és haszna, bár a "gondolatátvitellel"kapcsolatban kísérletet tettem.

Mi a közös?

Egy közös megoldhatatlan problémája van minden gondolkodni tudó és gondolkodó embernek. Nem az, hogy Ő a világegyetem icipici( a mínusz végtelen hatványon) része, hanem az, hogy Ő is része ennek a világegyetemnek! Ez a világegyetem állandó mozgásban, azaz változásban van. A változások egymásután történnek és ezt a sorrendet időnek nevezzük. Az ember ezeknek a változásoknak csak végtelen kicsi részét (időbeli hosszát) érzékeli és éli meg. Ezért úgy tapasztalja, hogy mindennek van időbeli határa kezdete és vége. A tévedés ott van, hogy amit kezdetnek, vagy végnek nevezünk, az csak egy változás, átalakulás!

A világegyetem mozgása, változása folyamatos. Nem olyan, mint egy egyenes, hanem mint egy kör, az önmagába visszatérő vonal. Az anyagi világnak, vagyis a világmindenségnek nincs eleje, nincs hátulja, nincs kezdete, nincs vége! Csak mozgása, változása van, amit mi emberek éppen azért nem tudunk felfogni, mert mi csak kezdeteket és végeket ismerünk.
Ezért létezik egy közös vonás mind a materialistáknál, mind az idealistáknál, hogy kell egy kezdetnek lenni!

Mi a különbség, ami szétválaszt?

A feltételezett kezdet elképzelésénél azután elválik az emberiség két csoportra: az egyik az "ősrobbanást", a "nagy bummot" részesíti előnyben, a másik egy(sok) istent, az egyszerűbbek egy szakállas öregembert képzelnek el kezdetnek. Természettudományos ismeretekkel rendelkezők magasabb színvonalon már esetleg a természet törvényszerűségét tekintik annak, vagy csak egyszerűen abból, indulnak ki, hogy valami van, de ahhoz vallásnak semmi köze.
Vége