A "rossz" gének jó oldala.
Az evolúció védőmechanizmusa

Azok a gének, amelyek súlyos betegségeket kiválthatnak, egyidejűleg védenek a járványoktól. Aki ezeket manipulálja, az emberiség túlélését veszélyezteti.

Körülbelül 3 ezer betegség van, ami egyes hibás, vagy rossznak nevezett génre vezethető vissza. Ezek között van a vérzékenység (hämophilia), a cisztás fibrózis (mukoviszidose) és a sarlósejt-vérszegénység (anämie). Tízezer újszülött közül ca. 4 jön úgy a világra, hogy már gyermekkorban kitör e betegségek egyike, ami súlyos és egész életen át kisérő fogyatékosságot jelent.
Kérdések vetődnek fel: mi az értelme egy ilyen emberi szenvedésnek? Miért nem irtotta ki az evolúció a betegséget okozó géneket? A természetes kiválasztódás felületesen működik?
Szó sincs róla! Az evulóció célja nem az egészség és jó közérzet biztosítása, hanem kizárólag a lények fajfenntartása, szaporodása. Ez azt jelenti, hogy ha egy "rossz" gén egy bizonyos betegséget okoz, de ugyanakkor egy másiktól megvéd, akkor ez a "rossz" gén elszaporodik az emberiségben.
Ezen okból kifolyólag csak úgy buzog bennünk a sok "rossz" gén! Ez azonban nem hibája az evolúciónak, mint az eugenikusok vélik (Francis Galton 1833-1911), hanem az alkalmazkodás eredménye egy környezethez, amiben a ragályos betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt az egészségre.

A kutatók egy egész csomó génhibákat felfedeztek, melyek tulajdonosaikat tífusz, kolera, malária, vagy tuberkolózis ellen védi. Ha valaki ezeket a géneket kiirtaná, fennállna az a veszély, hogy az emberiséget monokultúrává alakítaná és a járvány feléledésével a tömeg ki lenne szolgáltatva a betegségnek.
Senki sem tudja és tudhatja, hogy az egyszer kiírtott gének ujabb ragályos betegségtől nem tudnának-e bennünket megvédeni.  

A modern orvostudomány nagy igérete, hogy legalább a nyugati világot mentessé teszi a járványoktól, legkésőbb az Aids megjelenésével illúziónak bizonyult. Manapság 24 és 44 éves közötti korban elhalálozottak túlnyomó többsége aids-ben hal meg. A 90-es évek elején olyan gyorsan terjedt, hogy egyesek az emberi faj fenyegetettségét látták benne. 
Időközben tudjuk, hogy az evolúció az emberiséget egy ilyen veszélytől megóvja. Rengeteg ember van, akik védettek (immunok) az aids virussal szemben. Az ok: egy "hibás" génnel rendelkeznek, aminek létéről nem is tudnak, de egy HIV fertőzés veszélyét 70%-osan csökkentik. Ha valakinek két másolat van ebből a génből, a veszélyes vírus "tehetetlen".
A genetikus "sorompók" úgy látszik megakadályozzák a Creutzfeld-Jakob betegség új formájának elterjedését, amit a BSE-priónok okoznak.  

Normális esetben a priónmolekulákban egy bizonyos helyen vagy a valin, vagy a methion nevű aminosav van. Ezideig azonban csak azok a személyeket fertőzte meg a BSE-virus, akik génje a methion-priont állítja elő, és ez az európai népesség 37%-át teszi ki. Vajjon ők más betegségre ellenállók, vagy csak a lappangási idő hosszabb, még nem tudható.

Ritkán működik a genetikus fertőzésvédelem zavartalanul. A legtöbb esetben az evolució nagy árat követel, például a mukoviszidose esetében.Ennek az anyagcsere zavarnak, melynél a tüdő a sűrű nyálka-képződés miatt tönkremegy, a 7.sz kromoszómában lévő hibás gén okozza. A súlyos betegség azonban csak akkor tör ki, ha mind a két szülőtől örökli a gyermek a hibás gént. Aki csak egy ilyen génnel rendelkezik, teljesen egészséges és a tífusztól is védve van. 

Régen a tífusz nagyon elterjedt betegség volt Európában. A járványok következtében erősen szelektálódott a génállomány és ennek következtében a mai emberek ca. 5%-a hordoz magában egy muskoviszidose gént. Ezért manapság 2500 születésre egy ilyen betegség esik és ez a leggyakrabb fellépő és gyógyíthatatlan anyagcsere-betegség. Legjobb esetben egy génterápia lenne lehetséges, amelyet a kutatók és orvosok azzal a csábító érvvel indokolnak, hogy az utódokat megszabadítanák a súlyos örökölhető betegségtől.
Ennek érdekében azonban a hibás gént nemcsak az illető testéből, hanem a nemisejtjeiből is el kellene távolítani. Ez nemcsak a morális kérdéseket vet fel, hanem az evolució-biológia oldalán is probémás. 

A Münszteri Egyetem molekulárbiológusa Jürgen Brosius így foglalja össze a problémát:
"Meg kell értenünk, hogy egy gén jó, vagy rossz, csak a jelenben relevant. Más körülmények között, mint pl. megváltozott klíma, azok a gének, amelyektől ma legszívesebben megszabadulnánk, életfontosságúak lehetnek. Ezért a genetika sokszínűsége a legnagyobb kincsünk. Ez a sokoldalúság biztosítja a túlélésünket."

 Az evolúció mechanizmusa gondoskodik arról, hogy az un. "rossz" gének csak néhány %-ban vannak jelen a népességben. Kivétel pl. a sarlósejt-génje, amelyet Afrikában az emberek 40%-a magában hordja. Ha csak egy ilyen gént örököl valaki, akkor a malária ellen védve van. Ha azonban kettőt örököl, kitör a vérszegénység (anämie), aminek következtében súlyos szervi károsodások lépnek fel, és fájdalmas halállal jár.

 Lehet az evolúciót kegyetlennek tartani, de az tény, akkor is ha paradoxnak hangzik: nekünk azért sikerült túléni a Földön, mert mások meghaltak értünk. És ez a jövőben sem fog változni! Hacsak gén állományunkat nem szűkítjük le annyira, hogy a régi, vagy új fertőző betegségek az egész emberiséget pusztulással fenyegethetik. (natur & kosmos/ Martin Max Koch)