A hit (biológiai alapja)
Miért és hogyan hisszük azt, amit hiszünk?
A(z el)térítés minimális lehetősége.
Visszatekintés pár millió évre
Az előemberek még nem tudtak beszélni és mimikával, hadonászással, egyszerű hangok adásával közölték egymással a mindennapi élethez, a harchoz, vadászáshoz, gyűjtögetéshez szükséges alapvető jeleket. A hazugságot, mint valótlan állítást nem ismerhették. Egyrészt jelentősége nem lehetett, hiszen semmiféle érdek nem játszhatott szerepet, másrészt a rendelkezésre álló kevés jelek nem is adtak lehetőséget valaminek a körülírására. Így a "hallottak" mérlegelésére, valósággá való elismerésre, vagyis a hitre, hinnivalóra nem volt szükség.
Az emberréválás folyamatában (kb. 5 millió év folyamán) a következő (és fontos) változások mentek végbe: a kétlábra állás miatt a fülben lévő egyensúly-érzékelő és vezérlő idegek fejlődése; a gégefő változása, ami idegi, agyi-változásokkal járt; a tagolt beszéd képzéséhez szükséges motorikus vezérlés és a beszéd, a fogalmak tárolásához szükséges agytérfogat növekedése.
Mindezen fejlődéssel együtt járt az is, hogy a beszéd által közvetített információkat "súlyozni" kellett, azaz az egyén számára egy merőben új paraméter, a "jelentőség" jelent meg. Minden hallott szó, mondat, fogalom, esemény-leírás kisebb, vagy nagyobb jelentőséggel bír az egyén számára és ez az agyi funkció (a jelentőségadás-tárolás) az evolúció folyamán ki is alakult.
Hogy valamit, vagy valakinek hiszünk, az ettől a funkciótól ered. Hozzá kell tenni, hogy az információk jelentőségének elbírálása életkortól függ. Csecsemő, illetve kisgyermek korban mindent elhiszünk, mert a kritikus elbíráláshoz (élet)tapasztalat szükséges. Az életkor növekedésével mind kritikusabbak leszünk, azonban a gyermekkorban kapott információk és azok jelentősége olyan mélyen (tartósan) rögződik, hogy újraértékelése a legritkább esetben lehetséges.
Nem véletlen, hogy a vallásos nevelés a lehető legkorábban kezdődik (minden vallásban) és az iskolai tanulás is ebben a korban a legtermékenyebb.
Egy személyes példa: 1940 őszén, második elemiben a hittanórán a katekizmust tanultuk. Azóta sem láttam katekizmus könyvet, nem is hallottam róla. Ennek ellenére csaknem 70 év múlva szószerint elismétlem, ahogy a katekizmus kérdés/feleleteit megtanultam:
1.Kérdés: Hány Isten van?
Felelet: Csak egy Isten van.
2.Kérdés: Hány személy van az egy Istenben?
Felelet: Egy Istenben 3 személy van: Atya, Fiú és Szentlélek.
3.Kérdés: Miért vagyunk a Földön?
Felelet: Azért vagyunk a Földön, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki engedelmeskedjünk, hogy ezáltal a menyországba jussunk.
stb.
Természetesen az előzőkben kifejtett evolúciós fejlődés úgy jöhetett létre, hogy a gének által reprezentált program megváltozott, vagyis új gének épültek be az ember kromoszómáiba. Ez lehetőség, vagyis a "hinni-tudás", a hit az alapja a vallásoknak és az egész emberi kultúrának. A hitet elsősorban a vallással hozzák összefüggésbe, pedig egyéb "közönséges" (nem vallási) hitre is szüksége van az embernek a mindennapi életben, az ismeretek elsajátításában.
A következőkben a hitben-való-hitnek érdekes "kinövéseiről" adok egy kis áttekintést.
A korlátlan lehetőségek hazájában, Dean H.Hamer amerikai molekulárbiológus (National Cancer Institute in Bethesda/Maryland) könyve 2004 szeptemberében jelent meg "Az Isten-gén" címmel. Azt állítja, hogy a VMAT2 nevű gén egy apró alkotórészben eltér azon emberek között, akik ájtatosságra hajlamosak és akiktől távol áll a vallás és az okkultizmus. Állítólag több mint ezer ember kikérdezésével és a válaszok kiértékelésével, valamint mikrobiológiai vizsgálatokkal jutott erre a megállapításra. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a kérdezettek kábítószeres betegek, vagy alkoholisták voltak. Felmerül bennem a kérdés, ezekben az esetekben már nem deformált, kóros agyműködésről lehet-e beszélni? Hiszen hallucinációtól sem mentes és egyéb zavaros tudatú személyekről van itt szó. Tehát beteges elváltozásokat nem lehet kizárni.
Feltűnést keltő feltevései természetesen nagy visszhangot, főleg ellenérzést váltottak ki. Kivéve Robert Thurmant a New York-i Columbia egyetem (buddhista) kutatója, aki szerint: " Ez a Buddha-gén a fizikai létünket meghatározó másik két génnel kapcsolódva alkotja testi, és lelki egységünket. Ez a gén segít ahhoz, hogy a világegyetem szerves részének érezzük magunkat, nyíltabbak, és nemesebb lelkűek legyünk".
Nem így viszonyulnak a kérdéshez a keresztény theológusok és pszichológusok. Felteszik a kérdést, hogyan lehet az, hogy vallásos szülők gyermekei is egészen vallástalanok és teljesen vallástalan környezetben felnőtt személyek is erősen vallásosak lehetnek.
A legjobban az zavarja őket (a theológusokat), hogy kísérletet látnak arra, hogy a vallást, mint az ember természetes hajlamát határozzák meg. Holott szerintük a történelmileg kialakult vallások egymástól nagyon eltérnek és természetfölötti kinyilatkozásokon alapulnak. http://science.orf.at/science/koertner/131403
A fenti két ellentétes nézőpontot és véleményt a tárgyilagosság kedvéért közöltem és azért, hogy kinyilváníthassam, hogy egyikkel sem értek egyet. Bár a vallásoknak, vallásosságnak nemcsak (pozitív és negatív) történelmi szerepe és jelentősége volt és van, hanem az emberek mindennapi életére is ugyancsak pozitív és negatív hatással rendelkezik. Például : mélyen vallásos emberek mind a jóban, mind a rosszban Isten akaratát vélik teljesülni és bármi történik Isten akaratának tekintik.
A hinni-tudás, vagyis az agy jelentőség-elbíráló funkcióján kívül a vallásnak nincs semmi különleges biológiai alapja, vagy háttere.
Abban igazuk van a theológusoknak, hogy történelmileg alakultak ki a vallások. Természetesen minden természetfölöttiség nélkül!
Talán legdidaktikusabban itt fejtettem ezt ki: A vallás eredete.
Visszakanyarodunk a mába
Az előző linken olvasható cikk a vallás lehetséges kifejlődéséről szól, miután az agy odáig fejlődött, hogy az ember hinni képes. A biológiai fejlődés sok százezer éves, a társadalmi csak néhány tízezer, ami a vallást illeti. De mi történik ma, hogyan adódik tovább a vallásos hit?
Mivel a vallás az általános hit egy döntő része, röviden kitérek rá, de tulajdonképpen nem a cikk fő témája.
Alig, hogy a gyermek el kezd beszélni, a családból valaki (legtöbbször a nagymama!) által megismerheti az "angyalkát", az "őrzőangyalkát". Képet is tud mutatni róla, egy női alak szárnnyal, hosszú fehér ruhában. Annak idején a nagymamának is így mesélték el és ez a mesealak így adódott tovább sok száz, vagy ezer emberöltőn keresztül. Ugyan ez a helyzet és következmény a lóból, emberből, tehénből összerakott "ördög" megismerésével is . A főnökre is sor kerül egy jóságos, öreg szakállas férfi képében. Most már csak e lények lakhelyekhelyeinek ismertetése van hátra (menyország, pokol, a tisztítóhely azóta megszűnt), valamint és ez nagyon fontos a keresztények számára: a "Kisjézus", aki karácsonykor a karácsonyfát és az ajándékokat hozza.
Az "ártatlan", vagyis könnyen és maradandóan befolyásolható gyermeki tudatvilág, akkor szenvedi az első "repedést", amikor véletlenül, vagy természetszerűleg az iskolai korban lelepleződik a kegyes csalás, hogy nem a "Kisjézus" hozta az ajándékot.
Nagy tragédia nem történik, mert a tudás öröme (az igazság megismerése) ellensúlyozza a csalódottságot. Különben is a gyermeknek fantázia, a mesevilág az elsődleges abban a korban. Az iskolai vallásoktatás azután megteszi a magáét, hogy a "mesevilág" a felnőttkorban is hatása alatt tartsa a tudatot. Ennek ellenére a fiatalkorban szétválnak az emberek uniformizált istenképei egymástól és természetesen annyi felé és annyi féle, ahány személyről szó van.
Az emberiség a történelme folyamán annyi mindent kitalált , megtanult, továbbadott, hogy az információk áradata önti el a mai ember agyát. Nagyon nehéz az eligazodás, hogy mit kell, szabad, lehet elhinni és mit nem. Még a "tudományos" adatok is megváltozhatnak néha. Régen az emberi gének számát 75 ezer körülire becsülték, manapság 35 ezerről van tudomásunk. Elhiszem, mert nem tudom megszámolni őket. Azt sem tudom megcáfolni, hogy a világ minden embere közötti összes különbségért a gének 0,1%-a felelős.
Az viszont könnyen belátható, hogy nincs két 100%-osan egyenlő ember. Tehát az agy működésében, például a neurotranszmitterek termelésében, mennyiségében stb. is különbségek lehetnek, ill. vannak.
Ismeretes, hogy vannak hiszékeny és kevésbbé hiszékeny, szkeptikus és nagyon gyanakvó emberek is. Minden anyag, vagy anyagi folyamat eredménye, mint pl. a hit is. Ebből az is következhet, hogy az agy bizonyos neurotranszmitterek ellátásában lévő különbség határozza meg, hogy valaki könnyen elhisz valamit, vagy kritikus szemlélő. Nem véletlen, hogy akik pl. "földönkívüliek" látogatását elhiszik, ugyanúgy hihetnek, szellemek idézésében, jóslásokban, asztrológiában, torinói lepelben, lélekvándorlásban, lochnesszi szörnyben, Bermuda-háromszögben, angyalban, ördögben stb., stb....
Mindezzel csak azt akartam kifejezni, hogy reménytelen dolog bárkit is bármiben meggyőzni-akarni, mert biológiai (az agybani) működésünk az alapja és meghatározója a külvilághoz való viszonyunknak. Mindezt egészséges emberekkel kapcsolatban értettem, de az előző mondat a kóros elváltozások esetén is érvényes