Kedves Mindenki!

Érdekes ez a topic. Ahelyett, hogy egymást bántanánk, inkább védjük egymást. Ez szép. Mivel a topic hangulata jó, ezért bátorkodom írni ide.

Egyetértek azzal, hogy minden egyházban akadnak olyanok akik nem példaképei a nyájnak. Akár valamilyen kiváltság élvezői, akár egyszerű emberek. Nem papi és laikus osztályra gondolok, hanem egyszerűen arra, hogy van aki többet tud tenni, szolgálni, van aki pedig kevesebbet. Szerintem az fontos inkább, hogy ha már megtörtént a baj, sikkasztás, italozás, ... akkor az adott egyház hogyan viszonyul az esethez.

"Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. / Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? / A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. (1 Kor. 5.13)

Persze egy ilyen 'kivetést' alaposan mérlegelni kell. Na persze nem azért, hogy milyen hasznom lesz abból ha eltűröm a rosszat (pl. eltűrik cserébe az én rosszaságomat), hanem az illető személynek és a gyülekezetnek mi válik javára.

A gyülekeztre mindenképpen rossz hatással van pl egy részeges ember, veszélybe sodorhat másokat. Az illetőnek az válna javára, ha ráébredne, hogy amit tett, vagy tesz, azt Isten helyteleníti, meg tudná őszintén bánni, és fel tudna hagyni gonosz tettével. Hogy ezt megtudja tenni az illető személy, végső esetben szükség lehet arra, hogy eltávolítsák egy időre a gyülekezetből. Ha érzi a testvérek hiányát, ez is segíthet neki, hogy a megfelelő változtatásokat megtegye. A teremtő csak a szent és tiszta dolgokat fogadja el. A gyülekezetnek ügyelni kell, hogy tiszta maradjon.

(hegedü)