ÖN - ÖFF-ön röhögök, többszörös gyönyör! Röhögök önön. s ön? Kölcsönös?

Közlöm, ö-t rögtönöznöm ötszörös görcs, gyötro"döm, könyökölök söröm fölött. Föltölto"döm sörömto"l, s pötyögök önnön fo"mro"l:

No" s vo" (vo" s no"m közös o"sto"l jött) közös jövo"ro"l döntött. Öröm! Több vo"höz/no"höz köto"do" lökött kölyök pörög, sört hörpöl, csörög. Öntök, többször töltök löttyöt ökörködo"k között, lötyögök, s lo"n öt! köszönök, följövök, s do"lök föl rögtön.

No"m fölkölt, fo"m pörög, ködös, sörto"l go"zös. Ho"börgök, ösztönöm ho"zöng, döglo"döm. Csönd! -- dörmögöm. O" csökönyös: -- rögtön jöjj! öltözködj, törölközz, ködmönöd föl! O"söd jön! -- s tölt ho"n fo"tt löttyöt.

B.