Na találtam egy nagyon jó kommentet a gyk-n, át is hozom!

 

24/24

A feminista nők részéről súlyos csúsztatásokat érzek ebben a kérdésben. Olyan érvekkel igazolják az egyenlőtlenségeket, mint a nők csonkítása, erőszakolása Afrikában, Indiában, stb. Olyan országokban, ahol híre sincs még a fejlett, demokratikus kultúrának, ahol teljesen hétköznapi esemény, hogy egy fegyveres törzs feléget egy falut és mindenkit szitává lőnek, aki ott van. Szerintem nem ilyen világokban kell a férfiak és a nők esélyeit patikamérleggel összevetni.

 

Egy fejlett, európai vagy amerikai civilizációban senki nem erőszakolja szabadon a nőket, és néhol már olyan szintűek a női jogok, hogy totál elbuzulnak a férfiak, mert egy kedves szót, amit a válltömésükre tesz a főnök, szexuális zaklatássá fújnak fel, és pert indítanak.

 

És hát igen... bizony, ezekben a dicső kultúrákban ugyan egyre nyeszlettebbek a férfiak, és egyre kigyúrtabbak a nők, statisztikailag még mindig a férfiaknak kedvez a genetika fizikai erő tekintetében, és évmilliós hagyományoknak megfelelően még mindig a hímek képesek szexuális kezdeményezésre, ezért érthető, hogy az erőszaktevők java része férfi. Ezellen a jogrendszer nem tud semmit tenni.

Akárcsak azellen, hogy a nők nagy részét egyáltalán nem érdeklik az olyan szakmák, amikkel ma sokat lehet keresni, vagy ha érdekli is, nehezebben képesek benne magas szintet elérni. Nem véletlen, hogy kevés programozó vagy gépészmérnök nővel találkozni, pedig már a csapból is az folyik, hogy behúzzák a nőket a STEM pályákra. Ehhez képest az exbarátnőm kb. ötször annyit keres, mint én, úgy, hogy informatikai munkakörben dolgozik egy multinál, és közben néha én csináltam meg neki néha a programozási feladatokat, mert nem értette őket.

 

Az a baj, hogy a nők belekényelmesedtek abba a szerepkörbe, hogy őket kitartják a szépségükért és a kedvességükért (tisztelet a kivételnek), és amióta már minden területen zöld utat kaptak, elvárják, hogy gyengébb teljesítményért kapjanak ugyanolyan fizetéseket, mint a férfiak, klasszikusan férfias szakmákban. De közben élnek a jogukkal, hogy bármikor elmehessenek szülni, és addig fizessék őket, és ha kedvük van, utána bármikor visszamehessenek az addig üresen fenntartott helyükre.

 

Nagyon szeretem és tisztelem a nőket, de köztük is sokkal többre tartom az olyanokat, akik az állandó önsajnálat, a jogaik méregetése és újabb előnyök kizsarolása helyett tesznek is valami produktív lépést a jó sorsukért. #8 -as válaszoló példaértékű ebből a szempontból.

 

 

 

Itt a hivatkozott #8:

 

8/24

Nőként engem is érdekelne, hogy mik ezek a területek.

 

Megfordultam több szakon, sportegyesületnek is tagja vagyok, az IT-ben dolgozom, sok más dologban is szerencsét próbáltam az életben és volt néhány párkapcsolatom is. Egy az egyben elkerült az a probléma. Soha életemben nem éreztem azt, hogy pár proli élcelődésén kívül komoly hátrányom származott volna abból, hogy nő vagyok. Sőt, a szakmámban több segítséget kaptam eleinte, mint a férfi kollégák.

 

Van pár nő ismerősöm, aki hasonlóan gondolkodik... Ők például eléggé szubmisszív személyiségek, nem azért, mert nők, de egyszerűen automatikusan láthatatlanok lesznek például a szakmában, mert nem kockázatnak annyit, nem próbálkoznak új dolgokkal, hagyják, hogy kivegyék a kezükből a munkát. Így nehéz elérni, hogy szakmailag felnézzenek az emberre. Jellemzően a férfias szakmák közös vonása, hogy a maszkulinitással gyakran egy lapon említett talpraesettség, önállóság, kockáztatás, kísérletezés és "nemet mondani tudás" teszi igazán jó szakemberré a szakembereit... Nem sok nőt ismerek, aki ilyen. De ez személyiség, nem nem kérdése