Amennyire én látom a gondok főképpen olyasmikből fakadnak, hogy miközben máshonnan tudjuk, hogy az anyag nem "pontokból" áll, mégis erőltetjük az ilyen spekulációkat, mert matematikai szempontból kényelmes. Vagy miközben tudjuk, hogy két dolog, legyen az mondjuk energia és hőmérséklet, NEM ekvivalensek egymással (legfeljebb csak bizonyos szituációkban lehet úgy venni, és csak közelítőleg), mégis úgy vesszük. Az ilyen okoskodások aztán arra vezetnek, hogy amikor az LHC-ben egymással nagyenergiás atommagokat (talán aranyat?) ütköztettek, akkor kétféle dolgot is állítottak egyszerre:

- Hogy milyen nagy volt a hőmérséklete a keletkezett kvark-gluon plazmának, másrészt azt is, hogy

- a keletkezett plazma szuperfolyékony állapotú volt...

Az ilyeneken le tudok hidalni. (Könyörgöm, ha valóban szuperfolyékony állapotú volt, akkor nem lehetett olyan egységesen kialakult hőmérséklete amire hivatkoztak, mert nem mehetett végbe a termalizáció, ha pedig végbement a termalizáció, akkor nem lehet igaz a szuperfolyékony állapot.)

Megjegyzés:

A Maxwell-egyenletek egyikébe a mágneses tér forrásaként úgy került bele a dielektromos eltolási vektor időbeli deriváltja, hogy sokat diszkutált Faraday kollégával. MATEMATIKAILAG teljesen indifferens volt a dolog, ezért matematikai spekulációkkal (lásd a mai megfelelőjét: "mindenféle tenzorokkal") nem is lehetett volna kikövetkeztetni. Ma sem elég pusztán csak a matematikai formalizmusra figyelni. Faraday alapvető FIZIKAI elképzelése az volt, hogy számára az elképzelhetetlen, hogy az elektromos áram egyrészt egy helyen megszakadjon, másrészt egy másik helyen meg úgy tudjon folytatódni, mintha mégsem szakadt volna meg. Ez ugyanis olyan volna, mint az "azonos reinkarnáció" vagy a "teleportáció", vagyis hogy az egyik térbeli helyen megsemmisül valaki, aztán egy idő után és egy kissé odébb meg a semmiből újra létrejön. Nem önmagában az a hihetetlen, hogy valahol létre tud jönni egy ember (ez önmagában lehetséges, és ismerjük is a lépéseit), hanem hogy a másik helyen úgy keletkezne egy AZONOS ember, hogy az állítás szerint mégsincs kapcsolata az első helyen megsemmisült emberrel, tehát hogy ez a két esemény egymástól függetlenek, és mégis ugyanolyan embert semmisítenének meg, illetve keltenének. Faraday ezért azt gondolta, hogy az elektromos áramnak ott is KELL (MUSZÁJ!) folytatódnia, ahol nem látunk szabad töltéshordozókat elmozdulni, mert csak így lehet megérteni, hogy miért tud folytatódni ugyanaz az elektromos áramlás. Maxwell ezt megértette, és megfelelő matematikai formában beépítette a negyedik egyenletébe. Ez egyúttal nagyszerű (noha kevesek által értett) példája annak, hogy a fizikai gondolkodás hogyan képes vezetni a matematikai formalizmus kialakítását.