Valójában nem is biztos, hogy összességben több anyag van, mint antianyag. De mindenesetre a Földön biztosan több van, pontosabban amiből több van, azt neveztük el anyagnak. A kérdés tehát az, hogy miért létezhetnek olyan tartományok az Univerzumban, amelyeken belül az egymáshoz képest ellentétes előjelű töltést hordozó részecskék és antirészecskéik nem ugyanakkora mennyiségben vannak. Még rövidebben fogalmazva, miért sérülhetnek meg a különféle TÖLTÉSMEGMARADÁSI törvények?
Ugyanis amit itt eleve látni kell az az, hogy nem csak a szokásos Coulomb-féle elektromos töltés létezik, hanem vannak továbbiak is. Ha teljesen általánosan igyekszünk gondolkodni a töltésekről, akkor a legjellegzetesebb tulajdonságuk az "előjelesség", amit NEM lehet úgy elképzelni, hogy valami még lehetne "a semminél is kisebb", hanem csak úgy (lerövidítve egy egyébként hosszú történetet), hogy egy bizonyos magasabb dimenziós zárt mozgásnak az IRÁNYA lehet fordított.
E modell szerint minden töltéshez tartozik mozgás, és ezért tartozik hozzá kinetikus energia is, de e mozgást közvetlenül nem észleljük, mert NEM a mi 3D terünkben zajlik. Amikor az önmagába visszatérő mozgás a mi 3D terünkben zajlik, akkor megmaradó mennyiségként impulzusmomentumot észlelünk. Ennek is meg tud fordulni az előjele (a mozgási irány megfordulásával), de mert ez a mozgás a 3D térben zajlik, ebben a 3D térben elfordítani is lehet.
Ugorjunk: ha egy fotonpárból keletkezik mondjuk egy elektron-pozitron pár, akkor az elektront és a pozitront magába foglaló térben az elektromos (és más, pl. lepton) töltés továbbra is megmarad (és ezzel a részecske-antirészecske egyensúly is), de ha olyan kicsi tartományt tekintünk, amelybe csak az egyik fér bele, abban azt látjuk, hogy NINCS töltésegyensúly, és nincs részecske-antirészecske egyensúly sem. Vagyis a párkeltés ELEVE MEGSÉRTI a részecskék és antirészecskéik lokális egyensúlyát. Másszóval, a természettől elvileg egyáltalán nem idegen az ilyen aszimmetria, csak azt kellene még megérteni, hogy hogyan tud ez hatalmas tartományokra is igaz lenni.
És itt jön képbe a Nagy Bumm elmélete, amely szerint valaha az Univerzum sokkal de sokkal kisebb volt. De a részletek nem eléggé ismertek, lehet sokat spekulálni.
