Tatabányai Ipari Skanzen – Szabadtéri Bányászati Múzeum

Sajnos a vírus miatt egyenlőre csak a szabadtéri kiállítást tudtuk megnézni, a beltériek még zárva tartanak, ergo lesz miért visszamenni. Valahol Tatabánya szélén, a 15. akna helyén van ez a hely.

Egy hatalmas nagy rozsdakupac az egész, jó nem az, de ennyi régi használt vasat nem is tudom láttam-e valaha. Előszörre szörnyűséges látvány volt, de az az  igazság, a végére sem változott a véleményem, főleg belegondolva, hogy ez hány embernek a munkaeszközeit és munka(és egyúttal élet)körülményeit jelentette. Kegyetlen nehéz sors volt a bányászat, de hát ezzel sem mondtam újat. Itt szenet bányásztak, kb az 1980-as évek elejéig folyt a termelés. Kaptunk idegenvezetést is a jegy mellé, így azért elég élvezetes volt a múlt időszakának ez a része.

A szociális részek, lakások, irodákról csak szóbeli élményt hoztunk el, azt is megtudtuk, hogy mélyre szállás előtt volt egy fal, ahová minden bányásznak valami bilétát fel kellett akasztani – dögcédula jutott eszembe – és amikor vége volt a műszaknak, akkor mindenki sorban magához vette, akinek megmaradt a jelzése a falon, hát annak baja esett. Láttunk mentő csilléket, mert hát baleset azért előfordult, bányaomlás, vízbetörés, sújtólégrobbanás stb. Meg volt temető a hősi hallottak részére.

A magam részéről nem sajnálok tőlük semmilyen jövedelmet, kegyetlen munka lehetett, a bányásznapok alkalmával osztogatott pénzek (ma prémium vagy bónusz, kinek hogy), akkor jelentőséggel bírtak, hogy a kereskedelem legnagyobb feltöltései és forgalmai ehhez a napokhoz kapcsolódtak.

Jelenleg művészeti táborokat is rendeznek a területen, van egy rész, ahol szobrászművészek munkái vannak kiállítva, kizárólag a bánya vasainak felhasználásával.