Carnuntum:

 

Bűvös

 

bűvös – ‘varázsos, mágikus’. Származékai: bűvöl, bűvölet.A szócsalád bű(v)- töve ótörök eredetű: ujgur bögü, csagatáj bügü, oszmán büyü(‘varázslat’). A szabályosan fejlődött magyar bű- tő a bűbáj szóban látható; a korai bűöl, bűös alakokban a v hiátustöltőként lép fel. A bővebb tövet találjuk a bűvész szóban és a bűverő, bűvkör, bűvszer összetételekben.

 

A bűvös egy kettéválása az indogermán bha tőnek, ami a beszél.

Valószínű, nagyon is, hogy a bű a beszél töve, hiszen a germánból van itt a düh tő, ami persze kettévált és lett doh, a dühből is vannak bőven germagyar szavak. Van a germagyarban a dér szó, ami a töve a dermed-nek és a dorong-nak és még másnak. Ezek alapján nem elképzelhetelen, hogy a bű a beszél töve, ahogy a düh a tömbolnak, a dühöngnek, a Tier-nek vagy dőré-nek vagy a dühornak, és még másnak.

Ha a bű a tő, akkor belőle lesz a báj szó, ez a germánban és a szlávban van még meg , mint beszélni, bójan, vagyis megbűvölni. A beszél-nek a szlávban a rokona basnь, ami varászszó, illetve balьji, ami az orvos, mert megbűvöl.

A beszél-ni-ből  jön a boszorka, majd a bűn szó, a bannan, ami már hosszű lenne, hogy milyen perspektívából.

 

Tehát a bű egy tő, am kettéválik: lesz báj, beszél, majd boszorka,

                                                     lesz bűvöl,bűvös