könyök – ‘az alkart a felkarral összekötő izület; ‘ennek külső, kidudorodó pontja’; ‘‹régen› az ujjhegyektől a könyökig mért távolság mint hosszmérték (443 mm)’. Származékai: könyököl, könyöklés, könyöklő. Feltehető köny- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vogul kvengel, osztják konji, cseremisz kenyer, mordvin kenyir, finn kyynärä (‘könyök, rőf’). A feltehető alapszó küne lehetett; a -k denominális névszóképző az ágyék, fazék, torok szavakból ismerős.

Oszt meg már miért? Tud valaki legalább németül? Ismeri a knicken szót? Germánul kneikj, ami összenyomni, hajlítani, és a kony tőből ered, ami a konyul. Köny, ken, keun+k indogermán, vagy kó germán, ami lehet, hogy uyganaz.

Hol van Carni, hogy megmondja, hogy a konyul, keu germánul, ken és a kengyel rokonok, hisz egy indogermán n képzéssel van képezve, de talán germán, kenk? Konyul(kota, finn kota is,), kunyhó, kautjó, könyök és kengyel egy tőből erednek..

knieik pedig a kony-ból van képezve, a kengyel meg g-val nem k-val, kneigr a kampó, a konguló,konyog.