Látod, milyen szívós vagy hitbelileg? :-)

Én úgy első gimnazista koromig hittem a kommunizmusban. Akkor volt egy nagyon mélyen felkavaró egész éjszakás beszélgetésem valakivel. Napokig ég és föld között vergődtem, a "lelkem" :-) nem tudta elhinni azt, amit az eszem már elhitt volna. Aztán lassan-lassan beléltem magam, mint egy nagyon kedves valaki elvesztésébe. Azóta nem hiszek semmiben.

És akkor jöttek az egész napos és egész éjszakás beszélgetések, terjesztettem a kórt nyári munkán a szemüveglencse-csiszoló gép mellett, kiránduláson, bulin (volt, hogy a lány elment haza, mert nem vele foglalkoztam, hanem valaki mást győzködtem), szóval nehéz volt, de érdekes. Szent kötelességemnek tarottam, hogy mindenki szemét felnyissam.

És most tessék.

Svájcba mentem.

Újlaki