– Mi mennyi? – kérdezte a kapitány.

Igazad van, csak elbeszélsz a másik hozzászóló mellett.

A legolcsóbb adathordozónak több tucat meghatározása lehet. Egyik a bolti ára, akkor talán a sajtpapír a legolcsóbb, azt ingyen (vagy a sajt árában?) adják.

De komolyra fordítva a szót: Amit te elemzel, az a relatív ár, valaki más meg abszolút árra gondol. Ha nekem egy rövid fájlt el kell vinnem valahova, ahol nincs internet (nincs ám mindenütt!), akkor hiába van a relatív ár függvényének minimuma a 8,2 MB-os merevlemez környékén, nem azt veszek, hanem fogok egy floppyt, és így úsztam meg a legolcsóbban.

Egyébként is csak a feladat teljes elemzésével lehet költségminimumot vagy egyéb optimumot számolni.

Valamikor a 80-as években körülröhögtek egy céget, amikor kiderült, hogy motoros futár viszi a mágnesszalagot az egyik telephelyről a másikra, pedig van adatátviteli csatorna a kettő között. Aztán kiderült, hogy a motoros futár gyorsabb, mert a teljes adatmennyiség több óra alatt ért volna át, a motoros futár pedig 5-6 perc alatt ott volt. Hiába terjed az elektromos impulzus elvileg közel fénysebességgel, a teljes adatátviteli időt kell figyelembe venni minden konkrét esetben.

Más: jó lenne, ha az amerikai gyakorlattól eltérően nem kevernénk össze a bitet a bájttal, még rövidítve sem. 8,2 MB, azaz megabyte, az kb. 66 Mb ... 80 Mb, azaz megabit, attól függően, hogy formatált-formatálatlan kapacitásról, adatátvitelről vagy egyébről van-e szó. Akkor már legyek átkozott teljesen: 128 Mb/s, nem 128 Mbps.