És még ezeket leírják:

golyó – ‘gömb alakú kisebb tömör tárgy’: agyaggolyó, golyóscsapágy; ‘tűzfegyver lövedéke’: puskagolyó, ágyúgolyó. Származékai: golyós, golyóz(ik). Bizonytalan eredetű szó; talán az olasz coglion (‘here’) régi nyelvjárási coio alakjából származik; a k ⇨ g hangmegfelelésre példa a kunyhó–gunyhó alakpár. Bár e nézetnek vannak hangtörténeti nehézségei, támogatja az, hogy a ~ legkorábbi előfordulásai ‘here’ értelműek.

A golyó egy indogermán szó, mégpedig árja, egy jövevényszó, mert a germánban kulló, Kugel. Általában a geu-ból keu lesz, tehát kony,ku tő.

Természetesen igaza van Carninak, monduk a cheh hýbati szóval, hogy miért legyen az cseh?

Ez a geu egy képzéséből ered, ami a germánban is g marad.

A hiba szó, miért ne lehetne a germagyar hu tőből eredő?