Az imént még úgy gondoltam, feladom, de mégse!

Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy az elveim ellenére tegyek. Akkor sem, ha ezzel megnyugvást eredményeznék másoknál. Kénnyszerűen mindenkinek ki kell várnia mindenkinek azt az időpontot, amikor az önjelölt jogosztó suttyomban végleg töröl a szerkesztők közül, inaktivitásra hivatkozva. (Na persze, ő tett azzá.)

 

Az számomra már világos, az itteni kör egyívású, többen közülük ugyanannak  a szervezetnek a tagjai. Az is kitűnik az eddigiekből, hogy más téma mindegyikőjüket hidegen hagy. Ez egy ilyen világ. Mondhatni, belterjes, annak minden negatív vonásával.

 

Ugyanakkor nem nagyon tűnik hihetőnek az, hogy úgy tanácsoljanak el valakit az önként vállalt, az átlagnál jobb, precízebb, olykor-olykor költséggel is járó tevékenységtől, mint azt velem megtették. Ezt igazolandó bemásolom ide a 2018. májusi elbocsátó fórum üzenetet:

 

"Kedves alnibell!

Közel tíz év alatt majdnem ezer POI rögzítésével, pont egyszáz trekkel, közel 300 rajzolással, számtalan szakasz közvetlen javításával sokat tettél le a turistautak.hu asztalára.
Nagy köszönet érte!

Az elmúlt években megváltozott hozzáállásod. 
Nem maga a térképszerkesztés lett fontos számodra, hanem saját elképzeléseid hirdetése, hogyan működjön az MGKE-n belül a turistautak.hu. 
Egyedül vagy véleményeddel. Nem jutsz senkivel közös nevezőre. 
Önvizsgalat helyett számonkéréssel folyamatosan bombázod a közösséget a fórumokon, rombolod a hangulatot, egyre többen nem néznek be.

A közösség érdeklében az elnökség megvonja fórumhozzászólási jogodat, én meg visszavonom térképszerkesztési jogaidat.
Köszönjük évtizedes munkádat és befejezéséhez kérjük megértésedet!"

 

Utána még dolgozhattam, mert szükség volt rá. Aztán tavaly október óta már nem.

Mindenesetre önként nem mondok le a munkám révén kivívott térképszerkesztői jogomról. Ezt nem befolyásolja a tapasztalt teljes közöny sem.