Keverednek az erdők,

keverem mert ez inkább az oxigénhez tartózott volna,

de mindegy,

csak mert keresem ott

az oxigén gyárban, holott

ő itt van.

 

Ő,

vagyis a flekken sütő,

őt kerestem,

most megvan,

de nem tudom mit keres itt,

amikor a helye ott

VAN.

 

Ott túlfelől.

 

Azért keresem, hogy elmondjam, hogy itthon, aztán bekentem disznózsírral, és gondolkoztam, és most is gondolkozok, vajon nem lett volna jobb a vazelin. De aztán arra a következtetésre jútottam, hogy jobb a disznózsír, mert ha mondjuk még sütök rajta valamit, akkor az a valami átveszi a vazelin szagát, vazelines lesz, bevazelinűl nekem ott,

a flekken.

Tehát,

mégis jól tettem,

azt hiszem,

de nem bánnám ha felvilágosítana valaki,

valami nagy szakértő, 

nem vagyok igazán témában.

 

Lakatosok, szerelők,

mind kihaltak a családból.

Vasmunkás, mondjuk,

vagyok én is,

a gitárhúr tiszta vas,

amíg nem veszek műanyag húrokat,

de nem veszek,

elektromos gitárra nem is passzól

igazán.

 

Vasmunkás,

de egy

gitáros sose fog úgy tudni

flekkent sütni

mint egy gépszerelő

és az is a nehezebbik fajtából,

mármint a nehezebb, a gépfajta szerelő,

ilyen volt a nagybátyám,

nagyapám volt lakatos,

vagy géplakatos.

De volt ő, a nagyapám szabó is,

még táncos is,

sielt is,

és,

-bokszólt.

 

Nagybátyám is

bokszólt.

 

Azért volt talán a nyáron

megint az oxigén gyáron,

hogy egész évben,

vagyis egész nyáron,

tavaszi kezdettel,

edzettem,

bokszoltam,

ott a bokrok között,

mert januárban, tavaly év elején kaptam a pofámra,

kaptam,

s amikor adtam volna,

kiderült, hogy nincs súlya az ütésemnek.

Ennyi kellett,

jól beedzettem magam egész év folyamán,

de úgy,

hogy ősszel,

két törrel,

a

kilencvenkét éves nagyanyámat..

 

Szétszedtem,

darabokra szedtem,

két késsel,

az a kézi tőr,

orosz,

és egy indián tőr

Made in China,

és

harmadiknak egy rugós bicska,

talán szintén orosz.

De túlélte.

 

Eltévedtem az erdők között.