• L⁕tj⁕t⁕k f⁕l⁕⁕m sz⁕m(⁕)t⁕kk⁕l m⁕k v⁕gy(⁕)m⁕k (halotti beszéd).

A szövegkörnyezettől függően természetesen egy szokványosan hajlító indoeurópai nyelvben is esetenként megértenénk egy-egy hasonlóan rögzített szöveget – csak éppen nem a Ⅺ. illetve Ⅻ. századból valót ☹. Pedig a magyarban egy évezred alatt csak a legutolsó rag, a többes szám 1. személyt (1. plur) jelölő -mUk (U=u,ü) alakult át az m + U → U + m átvetése (metatézise), majd az m + k → n + k illeszkedése (a nazális asszimilációja) miatt -Unk-ká.

He? A germán és az indogermán eredetileg annyira hajlító nyelv, amennyire a magyar, mert ma a magyar kurvára az.

Látjumak: ez egy gót: wlait+ja vagy felszólító, vagy stativendung, de a felszólító gót, um, a helyes ragozás többes szám első személyben, ik, a gót uh, ik Verlaufsform.

A magyar nyelv hajlító nyelv lett a helytelen ragozások miatt.