Gondolom, nektek is vannak olyan mondataitok, melyek baráti társaságban szállóigeként működnek. Ezekhez általában kapcsolódik egy-egy jópofa történet. Ezt a topicot azért nyitom, hogy ezeket a sztorikat megosszuk egymással. Íme az én szállóigém története:

Tavaly nyáron kenutúrán voltunk a Hernádon. Alacsony vízállásnál ez egy elég gyors folyású folyó. Csomagjaink a kenuban voltak, nylonzsákokban. Egyetlen csupalányos hajó volt, a miénk. Én középen ültem, barátnőm hátul kormányzott, azaz inkább keverte a lapáttal a vizet. 90 fokos balkanyar felé közeledtünk. A kanyar közepén hatalmas farönk. Meg lehetett volna kerülni könnyedén jobbról is, balról is. Mi egyenesen a rönk felé tartottunk a folyó sodrásának magfelelően elég nagy sebességgel. A beszélgetés kábé így hangzott:
- Edit, talán ki kellene kerülnünk azt a fát.
- Jó, kormányzok.
- Még mindig szembe jön.
- Jobbról vagy balról? (Itt 15 méterre lehettünk a rönktől)
- Jobbról.
- Jobbra. HÚZD JOBBRA!
- MÉG JOBBRÁBB!
- MÁSIK JOBBRA!

Orral telibe kaptuk a fát. Szerencsére nem borultunk bele, de elvesztettünk egy evezőt. Viszont a következő kenu, amely a mi mentésünkre és az evező összeszedésére sietett úgy beborult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Azóta elég csak annyit mondani: akkor jobbra, és máris mosolygunk.

Angi