Carnuntum 1,5 órája
-2 0 159830

Fed, takar, (óv,véd):

 

Hű

Hős (ősmagyarul: kus), (vogul kus: ‘fiú)

Előzmény: Carnuntum (159828)

 

Hirtelenjben finngugrista lettél?

 

hős – ‘életét sem kímélő bátor katona’; ‘csodálatos tettek végrehajtója ‹mesékben, regékben›’; ‘bátorságával és helytállásával példamutató ember’: a hétköznapok hősei; ‘irodalmi mű, film jelentős alakja’: regényhős; ‘‹régen s nyelvjárásokban› legény’; ‘‹melléknévként› bátor’: hős katona. Származékai: hősi, hősies, hősiesség, hősködik. Alighanem ősi uráli örökség: vogul kus (‘fiú, bubi kártyában’), szelkup kodzs (‘munkás, jobbágy’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A legrégebbi jelentés ‘ifjú’ lehetett: mind az aggok és hősek, férjfiak és asszonok (Szent Ferenc legendája); ebből alakult ki egyfelől a ‘legényember’, másfelől a ‘harcos, vitéz’ jelentéskör. A nyelvújítás korában a nyelvjárási szinten s már csak ‘legény’ jelentésben élő szót főleg Szemere s Kazinczy hozta divatba az irodalmi nyelvben mai, emelkedettebb értelmében.

 

Ez egy oltári nagy vadbaromság. Ráadásul a magyar nyelv nem finnugor, hanem germagyar.

 

Én az angol hǣs-t mondanám a hősnek, ami a hí, hív gyökből jön. A hív azt jelenti indogermánul hogy megmozgat, ebből jön a heissen, haita, Heißer.A hős tehát a hívó, az aki megmozgat, aki elől harcol az ékben.

Egy hős hív, megmozgat a népgyűlésben és megmozgat, hív a csatában, ő az első az ékben.

A hív szót nem parancsnak mondanám, nem megindításnak.

Há hí a haza!

https://en.wiktionary.org/wiki/h%C3%A6s