Carnuntum 45 perce
-1 0 159819

Nem iróna. Talán olvasd el a teljes írást.

 

Természetesen nincs halmodzódik ige, azért írtam egyébként így zárójelesen halmo(d)zódik, mert a nyelvalakulás szempontjából viszont lehetne. Egyes szavaknál így is van. Sőt, ha így szoktuk volna meg, még halmodódik is lehetne. A képzők felépülése, ugyanolyan, mint pl. a gubó, gubódzik szavaknál.

Ha nem látod ezt be, a te bajod.

 

Érdekes, hogy a “holm” szavunkat szláv jövevénynek tartják de magyar kicsinyítőképzőnek a “d”-t, így lett holmod.

 

Elgondolkodtató ennek tükrében a beszéd szavunk, amikor a “besz” névtő önmagában is divatozott, nem valószínű, hogy a “beseda”-ból jön. Sokkal inkább, hogy a “d” képzője is magyar. Így lett beszéd.

 

Nyilván nem kicsinyítő ott sem a “d”.

Előzmény: opinionater (159818)

 

A halom szó egy germán szó, tehát magyar szó. A h kentumnyelvi és germán, és magyar, germagyar, ez a magyar, a h a szlávba vagy a germánból vagy a germagyarból került, de itt a germagyarrról van szó, tehát épp az ellentétje a dolog, hasonlóan mint a murwa szó, ami megvan a szerben, de másban nincs, más szlávban és a merev rokona.

A magyar germagyar, tehát a murva, halom és még más szavak is épp a magyarból kerültek a környező nyelvekbe, mint az ín esetében, ami a cseh ínek, de eredetileg görög. Először magyar, germagyar jövevényszó volt.

Hasonlóan a cseh swoboda, ami épp a beszéd da, ada képzőjével van képezve. Ez a szó is a germagyarból került át a csehbe, mert a germánban megvan a Sippe, ezt a germagyarból a román is átvette.

Vegyük a szót, a hodájt, ez a germán hudjó, de ez is átement akkor a románba, a germagyarból, ez is h-s.

 

Amúgy jól mondod, a besz töve egy indogermán bah, ebből jön a bű és báj is, a magyarban germán, tehát magyar.