mar1 – ‘‹állat› fogával tép’; ‘‹kígyó› méregfogával harap’; ‘marógéppel megmunkál’; ‘‹sav vagy lúg› roncsol’; ‘szúró fájdalmat okoz’: szemmaró füst. Származékai: maró, marás, mardos, mardosás, marakodik, marakodás. Ősi örökség az uráli korból: vogul mor- (‘törik’), osztják mori (‘reped’), finn muru (‘darabka’), szamojéd morei (‘széttörik’). A magyarban bizonyára ‘széttör’ ⇨ ‘szétdarabol’ ⇨ ‘‹foggal, körömmel› széttép’ jelentésfejlődés ment végbe. Lásd még marcangol, martalék, morzsol.

 

Azért témánál maradva, hogy ez mekkora történelemhamisítás. A mar töve az indogermán mer, mar, ami porlasztanit, örölnit, rabolnit, fognit jelent.

A marból: mozsár, morzsa, marcangol, murcás, markol, mered, merev.

A morzsa a Mörse, Mörser, a marcang a muriang,, ezek mind német hangzásúak, nem germagyarok.

A mered az a Mord rokona, mert meredít a Mord. A mered azért mered a mar-ból, mert halott.

A markol vagy a germán merk vagy egy mar+kó. A merev egyben a germán murwa, a  serb. mȑva germán gyökerű, és mivel a magyar germagyar, ezért a magyarból ered. A wa nem csak főnévképző, hanem melléknévképző is, mint a fasuwa, a fösvény.

A mar, merev, murva, markol mered magyar szavak, mert nem németesek, a mozsár, morzsa marcangol és a murcás szavak pedig németesek, persze az első csoport germán, ezért magyarok.

Ma tudnánk a Mord szóra azt mondani, hogy meredít.

Ehhez jön a dermed szó, ami a germán derm, a der a ter, starr, m indogermán m képzővel derm lesz, derba vagy derwa, pedig a durva.

A sterben az lényegében a dermed. A sternja germán szó, ami adjektív megmutatja elég jól, hogy hogyan is jöttek létre a magyar nya melléknevek. Ez a szó magyarul dernya, ami szigorút jelent, a streng, a der tőből.

Az ölni, ami a germán wal jó plusz szó lenne ezek alapján a meredít illetve dermedít szavak.