A topicindítóban feltett kérdésre.

Vágyom a halált, részben, de még nem vagyok felkészülve. Fingom sincs mi lesz velem utána, azért menekülnék inkább előle, de ha a jóakaróimat nézem, akkor meg menekülnék az életnek nevezett szarságoktól, szenvedésből.

Szerintem elég abszurd kérdés valahol.

2017-ben mikor műtöttek, akkor imádkoztam is tán, hogy fel ne ébredjek. Meg haljak meg végre, szállhassak ki az őrült ringlispil ismétlődő szenvedésláncból. Meggyőződésem volt, hogy készen állok. Mondtam is magamba: oké, essünk túl rajta.

Nade nem történt meg és azóta annyi rideg dolgot olvastam arról, ami a halál után várható, hogy lehet még a földi pokol is jobb annál. Legyen bármekkora szar.