Kell, hogy legyen egy közösség,
amiben megegyezünk, mi micsoda.
Akinek hazudnak, az ki van közösítve.

Amikor valaki rájön,
hogy a többiek a közösségben
tudnak valamit, amit ő nem,
akkor visszamenőleg őrültnek érzi magát,
mert ezek szerint mindaddig mindenki
egy másik valóságban élt, mint ő.
És ő nem is tudta.
Ez maga az őrület.

Például egy gyerek megérzi,
mi történik a szülei között.
Teljesen benne úszik a valóságban.
Nem lehet előle titkolni semmit.
Viszont ha a szülők hazudnak,
akkor a gyerek megőrül.

Mert nem tudja,
nincsenek szavai arra, amit tud és érez.
Azt hiszi vele van a baj,
hogy olyanokat érez, ami nem igaz.
Hallucinál.
Tehát ha a szülők hazudnak,
a gyerek megőrül.

Az egész pszichoterápia,
és eredetileg a pszichoanalízis
arról szól, hogy egy kapcsolatban
megtaláljuk azt a bizonyos bátorságot,
szavakat találjunk az eddig kimondhatatlanra.

Remélhetőleg a terapeuta megfertőzi
ezzel a bátorsággal a pácienst.
A terapeutának elég bátornak kell lennie ahhoz,
hogy akkurátusan kimondja, mi van.
Például közte és a páciens között.

~ Feldmár András (Őszinteség)