A III/5/a állományában voltam, rádiófelderítő státuszban. VJ121/66/RM89. Ez vagyok én. A VJ a monogramom, a 121 egy számozás, amihez semmi közöd, a 66 jelentése az, hogy speciális titkosszolga, a baráti szocialista országok rádió-adásfelügyelője; az RM a kód arra, hogy priorálásoknál mindent meg kell tudnom. A 89 mindig az aktuális év, nekem az volt az utolsó a Cégnél, a következő esztendőben megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Most karácsonykor küldtem Orbán Viktornak egy üdvözlőlapot, azt is így írtam alá: VJ121/66/RM89.

Közvetlenül a lemondásom előtt, rögtön az első forduló után az Orbán szüleinek agárdi faházában, zsebkendőnyi telken összegyűlt a Fidesz elnöksége, tíz-tizenöt ember, köztük én, mint sajtófőnök. Orbán már akkor remekül beszélt, vágott az agya, karizmatikus pasi volt, Cipollaként delejezte a népet, állt, mint egy fluidum, áradt belőle az igazság, főleg a nők egy részére gyakorolt dermesztő hatást; rám mondjuk nem, mindig is paprikajancsit láttam benne. Szóval ment az agárdi gyűlés, és a Viktor egyszer csak azt mondta: „Vegyétek tudomásul, annyi a szabadságunk, amennyi hatalmunk.” Mindezt úgy, hogy az első fordulóban a párt kapott kilenc százalékot, de ez az ember már akkor hosszú távra tervezett. Visszakérdeztem: „Te, Viktor, nem inkább fordítva igaz, vagyis, hogy annyi a hatalmunk, amennyi a szabadságunk?”. Annyit felelt: „Nem.” És nézett. Mondom magamban, „jó, legalább ez is kiderült”.

Kussoltunk végig, én meg arra jutottam, „ezzel a csávóval nem lehet kezdeni semmit, kész, KO, ebből sok jó nem fog kijönni, rossz annál több”. Másnap tanácsot kértem egy itt meg nem nevezendő főfideszestől, mit csináljak, azt felelte, ha rá hallgatok, elhúzok mihamarabb nemcsak a sajtófőnökségből, hanem még a Fidesz környékéről is. Elhúztam.

https://24.hu/kozelet/2020/01/23/dunagate-vegvari-jozsef-lovas-zoltan-titkosszolgalat/