„Az Univerzum ős-szövetébe épült első számú felfüggesztés a sűrűség általi. Minél ritkább egy test, annál tovább tart, amíg tisztán gravitációs ereje hatására ponttá húzódhatna össze. A világ rendkívül alacsony sűrűsége miatt a gravitációs összehúzódási ideje 100 milliárd év. Ez a világ az ősrobbanás elmélete által valószínűnek tartott életkoránál, a 10 milliárd évnél tízszer nagyobb idő. Ha a világ sűrűsége az 1 atom/cm³-nél tízszer nagyobb lenne, akkor mi éppen a világ rohamos összezuhanását élhetnénk át, ha más „felfüggesztés” nem szól közbe.”

Mint laikus érdeklődő feltevése szerint, a Világmindenség, vagy Univerzum nem lehet végtelen, mivel a tudomány szerint is véges mennyiségű anyagot/energiát tartalmaz. Amennyiben elfogadjuk azt a lehetőséget, hogy az Univerzum anyaga teljesen kitölti annak „terét”, akkor a korpuszkulák közötti távolságot, a sugárzó anyag, a kölcsönhatási mezők alkotják. Ebből adódik az a feltevés, hogy üres, anyagmentes „tér” nincs az univerzumban. Viszont ha valóban létezik, az csak az univerzumon kívül található. A tudomány szerint, a végtelen anyagmentes téridő is tartalmaz potenciális energiát. Itt jegyzem meg, hogy a diszkrét kvantumainak jóvoltából. Mivel feltevésem szerint a téridőnek egy kvantuma a létező legkisebb térfogat, létező legrövidebb időtartam alatti megnyilvánulása. Ennélfogva nem egy végtelen nagyból, hanem végtelen sok parányi szingularitásból keletkeznek a téridő kvantumai, amivel a végtelen energia nem egyszerre, hanem folyamatosan fluktuálva nyilvánul meg a legnagyobb sűrűséget képező, diszkrét elemekből álló végtelen struktúra formájában.

Ebből a sűrű közegből merül fel, bukkan elő az univerzum nagyon ritkára felhígult anyaga, egy véges mennyiségű téridő kvantumainak egyidejűsége, szinergiája következtében. Ezt nevezik inflációs jellegű „ősrobbanásnak”, ami a sűrű téridőben egy „ritka” anyagbuborékot, az univerzumot képezi. Az anyag kettős természete, miszerint részecske és hullám formában létezik, biztosítja a sűrűségének, energiaszintjeinek állandóságát és az ingadozását is, a különböző típusú kölcsönhatásokon keresztül, mint például gravitációs, a hő-, a fény-, és a magenergiát. Az a megoldatlan feladvány, hogy miként lett „meghatározva” azon téridő kvantumok száma, amiből az anyagi diszkrét energiákat képviselő részecskék, barionok és bozonok halmaza keletkezett? A másik megoldatlan feladvány az, hogy miként jöttek létre a forgó, illetve körmozgások, amik az anyagra jellemzőek? Van még egy feltevésem, ami a véges fény és információterjedésre vonatkozik. Mivel az univerzumban nincs anyagmentes hely, abszolút üres tér, az anyag önkölcsönhatásából, ha úgy tetszik „súrlódásából” adódik a korlátozott mozgási sebessége.