"És mit gondolnak ezekről a dolgokról azok, akik valóban megfontoltan, komolyan véve, és tisztelve egymást, és a születendő gyermekeiket, leendő házastársuk családját is ideértve, tisztelve a törvényeket végigcsinálják, és azt látják, h szakképzetlen bohócok vásári mutatványt csinálnak abból, amit ők igyekeztek komolyan venni..."

Mit kéne gondolni? Semmit. Mindenki megérdemli a nyomorát, amit a nyakába kap. 46 éves férfi vagyok. kiscsikóként nehéz volt felfogni, illetve átlátni, hogy a szüleim mit, hol rontottak el a házasságuk során, de 30 körül már jól láttam. Ebből jött az is, hogy én nem akarom így elszúrni  az életemet. Mivel a nejem is elvált szülők gyermeke, nem volt túl nehéz meggyőzni arról, hogy mi ne így csináljuk. Hazudik az, aki azt mondja, hogy egy házasságban nincsenek nehézségek, de ezeket együtt meg kell oldani. Komolyan kell venni azt az "esküt", amit egymásnak tesznek az emberek. Engem nem bizserget, hogy  ilyen sok a válás, ez az én életemet nem befolyásolja. Én megyek tovább az úton. Akit meg ez elriaszt, az ne is vágjon bele.