Kedves Kenyérszellem, a modernitás egy vékony máz a felszínen.  A gyereknevelés nem divatszakma, különben az állami gondozás régen felváltotta volna a házasságot..

Nézd meg a divatosan nevelt gyerekeket.. én nem adnám oda értük.. még a legjobban sikerültért sem a Down-szindrómásomat se.

 

A modernitás nevében alávágni a tiszteletnek és a szintkülönbségek ismeretének.. hm.

 A saját gyermekeid jó példája elvész a szörnyű átlag óceánjában.

(márpedig az átlag a normális, nem a kiugróan pozitív)

 

Tudom én hogy milyen könnyen rázták le magukról az emberek a hitet : én első generációs istentelen vagyok, a gyerekeim második generációsok.  (hogy hadd választhassák felnőtt elmével AZT a lehetőséget)

De a beáramló muzulmán tömeget látva kellett elgondolkoznom hogy mit lehet azzal a .. hm.. csak mint választói létszámmal szembeállítani - huszonöt év múlva.

 

De.  A saját életünkből kell kiindulnunk. Neked a saját extrapozitív tapasztalatodat kell hangoztatnod, és nekem a saját extrapozitív tapasztalatomat.  Akinek az a dolga hogy meghallja, az hallhassa.

Így is és úgy is kényszerhelyzetet kell elfogadjunk, mert a normalitás nagyon sok extrából áll össze.. de aki extrával a háta mögött átlagosat hangoztat, az .. hm.. nem jól teszi.

 

Nem megyek bele a házasságom javított változatának az ábrándjába, mert fájna.  Most az újról szóló reményeim is összeburultak.. de még nem haltam bele.. nem nyugodtam bele a biztos magányba.

 

Iiigen.. a nő mondja meg hogy milyen kereteket fogad el - de azt meg én mondom meg hogy kivel akarok és kivel nem.. hm.. kereteket ácsolni.

 

 

Csak beszélgetünk.. igen, köszönöm.  :-)))