Mint írtam, elvált szülők gyereke vagyok. Apámnak a második kapcsolatából (együttélés) is lett gyermeke, az öcsém, vagy szabatosan szólva féltestvérem. Nem okozott problémát, imádtam, játszottam vele, amikor az anyja agyvérzést kapott, vállaltam a felelősséget érte, és nem engedtem intézetbe vinni. Az enyémeknek is vannak féltestvérei, szintén öcsémként és bátyámként hivatkoznak egymásra, jó testvérek, a láthatásokat -- amikor voltak -- megoldottuk, a párhetes gyerekkel kéthetente két és fél órát autóztunk, hogy a bátyjai láthassák, sőt, történetesen a bátyók ott voltak a szülésem beindulásakor is, nem okozott problémát, a Hősök terén görkoriztak, én meg mértem a fájások közötti időt. Mert akarattal és szeretettel minden megoldható. Nem is véletlen, hogy amikor az öccsük egyéves lett, saját akaratukból úgy döntöttek, hogy az anyjuk helyett velünk szeretnének élni, és így is lett, 24 éves koromban háromgyerekes anyává változtam, és soha egy percre se okozott ez nekem se nehézséget, se problémát, örömmel fogadtam őket be. 10 és 12 évesek voltak. Így saját példámon is tudom, hogy 1) a gyerekek könnyen alkalmazkodnak az elvált családok szövevényében és a nevelőszüleiket ugyanúgy tudják szeretni, mint kedves hozzátartozót, ahogy a nevelőszülő (nem csak én magam, hanem a nevelőapám és a nevelőanyám) is a gyereket szereti és nem a köztük levő vérségi kapcsolattól függően.

A láthatást máskülönben a bíróság szabályozza, de az elvált szülők rugalmasságától függően lehetnek apróbb alkalmi módosítások is, ezekről teoretikusan elmélkedni lehet, mindenféle elképzelt akadályt kitalálva, de a valóság az, hogy elég sok szülő megoldja a gyerekével a kapcsolattartást, elég sok szülő neveli más gyerekét, elég sok gyerek fogadja el és kedveli a nevelőszülőjét. Mindemellett előfordul ezeknek az ellenkezője is: az eltávolodó apák/anyák, a gonosz mostohák és gonosz mostohatestvérek, meg az ellenszenves kis köcsög nevelt gyerekek is. Pont olyan arányban, mint ahogy bármilyen más emberi kapcsolatban is: vannak szimpátiák, antipátiák, összeveszések és összeborulások. Egyetemes megoldás nincs, és nem is lehet az, hogy gonosz házastársat és gonosz szülőt csináljunk a házasság rabbilincsével az emberekből.

A házasság megnehezítése: persze, tőlem meg lehet nehezíteni, legfeljebb az emberek nagyobb arányban választják majd az együttélést és szarnak a házasság megszentelésére. :) Azonkívül hivatalosan két ember gazdasági és életközösségének törvényes elismertetését jelenti, mert a gyermektelen házasságoknak ugyanolyan létjogosultsága van, sőt! Mint mondtam: polgárjogi szerződés. És mint olyan: felmondható.

Végezetül: Próbáltuk már a másik utat is, nem vált be. Lehet nosztalgiával tekinteni a múltra, lehet egyéni házasságunkban megvalósítani a múlt századok ideáljait. Lehet erről beszélni is, és másokat meggyőzni, hogy ők is azt fogadják el helyesnek. De rákényszeríteni másokra, ami nekik nem jó vagy nem kell, az szerintem nem humánus aktus.