A stencil nekem is munkával jött, mikor Stockholmban a műegyetemen működtem.

Apámnak volt egy táskagépe, már nem tudom milyen márka, ami kb. velem egyidős volt ha nem még egy pár évvel idősebb. Halála után elajándékoztam az élettársának, aki panaszkodott, hogy a hasonló sajátjával valami baj volt és már nem tudja megjavíttatni. Nekem nem kellett, mert mechanikus géppel soha nem írtam, mindjárt elektromossal kezdtem, Stockholmban.

Tudom aki gyűjtő szenvedélyes az mindent gyűjt, de amugy nem sok értelmét látom egy ilyen öreg gépnek. Szerencsére annyit költöztem, hogy soha nem lehetett tartósan megtartani semmilyen számomra használhatatlan dolgot, pedig néha jó lett volna.