Szia!
Sajnos erre én egyáltalán nem emlékszem. :-D

 

Nézzük a műszaki megvalósítást (ránézésre, a kapcsolási vázlat azért jól jönne):
1. Nagyon kesze-kusza a sok feszültség ide-oda vezetése. Ha ezzel 230 V-ot kapcsolsz, akkor a kapcsolóhoz menő drótok és/vagy a törpefeszültségű tápvonalak is mind-mind antennaként működnek.
2. Nincs érdemi elkülönülés a különböző feszültségű rendszerek között. Tehát nem látszik, hogy miként rendeződnek egymáshoz képest.

 

Az pozitív, hogy láthatóan igényesen, néhány ponton mondjuk szakszerűen van szerelve, ez kifejezetten dícséretes (pl. érvéghüvelyek, kábelrendezés, kötegelők, stb.).

 

Az Arduino 7,5 V-ot nem egészen értem. Ezek a buck konverterek azért ezen az árszinten nem mondhatók épp életbiztosításnak a stabilitás tekintetében. Egy szkóppal érdemes lenne egy sor mérést csinálni:
-- egyes tápvonalak szintje a szomszédos GND-hez képest,
-- GND-GND mérés több ponton (egy referenciaponthoz képest), jó eséllyel meglepő tranzienseket fogsz látni, amely csodás melegágya a hibás működést okozó körülmények kialakulásának (lásd pl. fagyás),
-- inputok a rendszer GND-hez képest (Arduino-n),

-- Arduino kimenetek,

-- Arduino belső táp a kis stabkocka után.

 

A fagyás tipikus zavar/táp eredetű gond.

 

Itt nagy butaságot mondok azzal, hogy (mivel alapesetben az arduino lábak bemenetként vannak beállítva, hogy a "void setup"-ban beállítom a nem használtakat kimenetnek és ezzel meg is oldódik a zajszedésem :) ?

Nem feltétlenül. Először a zaj forrását kell megtalálni, aztán az útját és abból lehet kiindulni a lehetséges megoldás felé. A lábak ide-oda állítása alapból nem segít, mert nem az a fontos, hogy milyen státuszú a láb, hanem az, hogy mennyi és milyen elektromágneses zaj és/vagy feszültség-terhelés éri. A szikrázús ujj módszer (sztatikus elektromosság) akkor is tönkrevághatja az MCU-t, ha az összes láb kimenetre van állítva.

 

Mely lábakon ne folyjon pár mikroampernél több?

A passzívokon. Alapvetően az van, hogy sokan fogják magukat és lehúzzák a nem használt lábakra a ground plane-t. Ezzel két baj van. Egyrészt az, hogy így a teleföld is antennaként működik, tehát ugyanúgy össze tud szedni zajt. Másrészt az, hogy ha van releváns fogyasztó, akkor annak az árama rossz áramkör-tervezés esetén ott fog átcammogni az MCU alatt, és mivel ezek sem tökéletes vezetők, így szépen mérhető feszültségesés tud kialakulni az MCU két átellenes lába között úgy is, hogy mindkettő a teliföldön csücsül. A feszültségesés (hivatalosan eltérő potenciál) pedig az adott áramkör sajátosságai (ellenállás, induktivitás, kapacitás és folyamodványaik) áramot fognak jelenteni, amely valamelyik irányban átmegy az MCU-n. Rossz esetben ez ki is nyírhatja.

 

Ennél a felvetésnél, ha jól értem ezt megvalósítottam az LM2596-okkal.

Elvileg igen, gyakorlatilag pedig kellene egy megbízható szkópos mérés, hogy valóban így van-e.

 

A dióda a tekercsek visszahatásának csökkentésében segít. Node, hogyan? Melyik? 4007? 4001? Vagy valami "bika" Schottky? Mérni kell, áramutakat optimalizálni, stb.
A watchdog, mondom, csak abban segít, hogy a kifagyott MCU-t feléleszti, de attól még nem fog úgy működni a rendszer, ahogy elképzelted, mert konkrétan egy resetet nyom. Aztán ha kellően instabil a rendszer, egy végtelen kattogásban tör ki az egész, anélkül, hogy bármi haszna lenne.

Szóval én a mérésekkel kezdeném.