Nem biztos, hogy mindenki tudja, miért kellett a pauszpapírt vagy a rajzlapot (dipát) pengével vakarni.

A hibás tusvonalat csak így lehetett eltávolítani. Ez a műszaki iskolákban kötelezően elsajátítandó tudomány volt, de minden tervezőirodán is az egyetlen módszer volt a tervek javítására.

Erről jut eszembe, hogy írógépelésnél egyetlen betű elütésekor is milyen komplikált volt a javítás. Korábban kisecsetes javítófestékkel, később javítópapírra újraütéssel lehetett korrigálni. Ha több példányos átütő- (30 grammos) papírra írt valaki indigóval, akkor azt minden példányon ki kellett festeni és megvárni a megszáradást, addig nem lehetett továbbírni. Szerintem ma sokkal többet hibázunk, mert könnyű javítani.