Nemrégiben értesültem arról, hogy Zuglóban létezik egy nem túl ismert japánkert. Azt tudtam, hogy az Állatkertben van ilyen, két éve láttam is. Már éppen eltökéltem, hogy újra megnézem, de kiderült, hogy az Állatkert csak előjegyzéssel látogatható, én meg

jobban szeretem magam beosztani az időmet.

Miután elmaradt mind a kaktusz, mind az orchidea kiállítás, no meg a Gardenexpo, valamivel kárpótolni kell magam!

A kert az iskolaépületből nyílt. Egyéb látnivaló is akadt, hiszen ez egy kertészeti középiskola, de a japánkertet néztem meg elsőnek.  

Nem volt valami nagy helyen, de nem is ez a kert lényege! Egymás mellé illő növények, szépséges, vízmosta mészkősziklák, aprócska vízesés, a furfangosan kanyargó patakocskát több, másfél arasz széles híd ívelte át. Egy kicsit nehezemre esett átkelni rajta, mert elég keskeny volt, de a harmadik alkalommal belejöttem, és már játszi könnyedséggel ment.

Találtam egy csöpp teázópavilont, ott leültem, hogy nézegessek. Inkább kávés vagyok, de ha valaki akkor és ott felszolgált volna egy csésze forró teát, nagyon örültem volna neki.

Mindehhez tessék állandó madárdalt is elképzelni.

A legjobban egy hatalmas fenyő tetszett, aminek az ágait úgy növesztették, hogy szinte vízszintesen helyezkedtek el. Néhány lehullott tobozt kézbevettem, arasznyi nagyságúak. Magát a fát nem tudtam átölelni, még legalább egy ember kellett volna hozzá.

Ha már ott voltam, szétnéztem a többi helyen is. Jó sok, különböző nagyságú, méretű és formájú követ láttam, alighanem sziklakertet terveztek.

Sajnos, elég kevés növényt ismertem meg, a bambuszt, ami a kerítés mellett nőtt, azt viszont rögtön.

Láttam magaságyást is, nagyon megtetszett. Végre úgy lehet(ne) gyomlálni, hogy nem kell hétrét görnyedni. Igaz, csak pár zeller, illetve eperpalánta volt benne, de a lehetőségek ennél jóval nagyobbak.

Láttam néhány üvegházat is, ki volt írva, hogy belépni tilos! Az viszont egy szóval sem, hogy benézni sem szabad, ezért meg is tettem. Akkora, komposztba ültetett tökindát láttam, mint eddig még soha, mi több, két aprócska termést is.

A másik üvegházban szobanövények, szép rendesen cserepekbe ültetve.

Láttam még szép sorba ültetett szőlőtőkéket, csodás lilaakácot (még vagy már nem virágzott), no meg néhány tő rózsát. A kedvencem egy sárga, piros szegélyű volt, bódító illattal. Volt egy mélyvörös virágú is, csalódásomra annak nem volt illata.

Mintegy másfél órát járkáltam-nézegettem, de ez kellemes időtöltés volt!