Szvsz Wittgenstein meglátásának („Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”) azért is volt nagy hatása a maga idejében, mert már akkor is rengeteg ködös, sőt zavaros gondolat, gondolatmenet kavargott a nyilvánosságban. A helyzet ebből a szempontból nem javult, hanem inkább romlott, miközben az alapvető nagy kérdéseket nem lehet semmisé tenni, legfeljebb a szőnyeg alá söpörni. (Mi az élet célja és értelme? Van-e földöntúli élet? Van-e valamilyen felsőbb értelem, Isten, amelyik a világ folyását meghatározza, vagy nincs? Stb.-stb.) A felvilágosodás fénykorában azt hitték, a racionális ismeretek gyarapodása az emberek gondolkodásának a racionálisabbá válást is maga után vonja, de mint tudjuk, ez illúziónak bizonyult. Inkább Chestertonnak lett igaza, aki azt mondta: „Amikor az emberek már nem hisznek Istenben, onnantól nem az a helyzet, hogy ne hinnének semmiben. Onnantól bármit elhisznek.” A helyzet ebben a tekintetben csak rosszabbodott, és nem javult. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a filozófiának az elmúlt évszázadban még kevésbé sikerült hatásos és meggyőző válaszokat, vagy egyáltalán kísérleteket produkálnia, mint a korábbi évszázadokban. Lehet, hogy a bennfentesek vagy a tájékozottabbak vitatják az álláspontom, mégis azt gondolom, a nagyon fontos, egész világképünket átalakító felismerések ellenére, amelyek eredetileg szinte mind filozófián kívüli területekről jöttek (relativitás elmélet, kvantumelmélet, nem-teljességi tétel…) a filozófusok vagy a filozófiát művelők közül senki sem hozott létre valami egészen újat, ami meghatározó jelleggel tudott volna hatni egész gondolkodásunkra. Mint utaltam rá, lehet, lesznek, akik ezt vitatják, de én nem hiszek az olyan teljesítményekben, amelyeknek a hatóköre lényegében csak a vájtfülűekre terjed ki. Másfelől a filozófia eljelentéktelenédéséről, sőt „haláláról” lehetett akár az utóbbi években is komoly eszmefuttatásokat is olvasni. Az szinte biztos, hogy olyan hatással bíró, „ütős” életművek a filozófiában nem születtek a 20. században, mint amilyenekre még a 19. században is voltak példák. A leírtakkal összefüggésben, bár tudom, messze nem vagyok mérvadó, vagy elég tájékozott ebben a tekintetben, de még öt jelentős mai filozófust sem tudnék megnevezni, akiket egyben javasolnék is, hogy őket érdemes olvasni. (Filozófiatörténészt igen, de az más "tészta".)