Történelemhamisítás:

Az ikes ragozás az ősmagyar nyelvben jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tárgyat (illetve a cselekvés célpontját) egyértelműen megkülönböztesse az alanytól (a cselekvés végzőjétől). Az ősmagyar kor elején ugyanis elsősorban az alapnyelvi SOV (alany–tárgy–állítmány) szórend jelölte a tárgyat, és a tárgyragot csak a határozott tárgynál tették ki (a határozott (tárgyas) ragozás sem létezett még ekkor).

A magyar nyelv nem finnugor, hanem germagyar, gótból fejlődött ki a határozott és a harozatlan névelő, ahogy az ikes ige is, és nem tárgyat jelöl, hanem ez egy Verlausform, egy gót Verlausform, a tárgyas az eszem a finngugor baromságot, míg az eszik Verlausform, mint a gótban, ez új jelenség a gótban.