„Egyedül úgy kerülhető el, ha nem egy statikus univerzumot akarunk megmagyarázni vele, hanem eleve feltételezünk egy kezdeti tágulási dinamikát.”

Nem egy statikus univerzumot akarok „magyarázni”, hanem egy tól-ig ingadozó dinamikust. Ebben az univerzumban a vonzó és taszító gravitáció soha nem kerül egyensúlyba, csak erősen törekszik arra. Nincs egyetlen szingularitásba zuhanás és nincs végtelenbe való szétszaladás. Így nincs egyetlen Ősrobbanás, de vannak szétrobbanó objektumok, ahogy vannak összecsomósodó objektumok is. Pontosan ebből adódik a kozmikus léptékű homogenitás és irányfüggetlenség. De mind ez jól elkülöníthető korpuszkulákból tevődik össze. Az hogy milyen elmélet írja le helyesen az univerzum dinamikáját, még várat magára.   „Az Einstein egyenlet ez idő szerint…”  Az idők és elméletek változnak, ezért lesz az még másként. (bár én azt már nem élem meg)