"Azt mondod, hogy egy véges, homogén izotróp anyagmennyiség tölti ki azt az univerzumot, ami időben véges, de térben végtelen, sima háromdimenziós?"

Az Univerzumnak az a része amiről információink vannak véges méretű, de a geometriája olyan (görbületlen), hogy ha így folytatnánk a nem látható részeken is, akkor nem záródhat önmagába, bármilyen távolságú út után se térnénk vissza a kiindulási helyünkre. (Ezért nem jó rá az önmagába záródó pozitív térbeli görbületű Einstein-féle modell, hanem egy zérus görbületű nyílt modell.) Ezen az ismert részen belül homogén és izotrop az anyageloszlás, és véges annak össz menyisége. A sűrűsége is egy jól meghatározható véges érték, épp annyi, ami pontosan ehhez a görbületlen geometriához kell, se több, se kevesebb. Hogy az ismert részen kívül ugyanígy folytatódik vagy sem, arról csak feltételezéseink vannak.

"Vegyük az univerzumot egy nagy „Fekete lyuknak”, amin kívül van az anyagmentes a téridő. Az univerzum belseje, pedig homogén izotróp anyag, mindenféle szingularitások nélkül."

Nem vehetjük, mert ez már réges-régen összeomlott volna a maga középpontjába. Mert nem rendelheted meg csak úgy a pincértől, hogy szingularitást nem kérsz a tömeg mellé. Ez nem kívánsághangverseny, tetszik, nem teszik vele adja az Einstein egyenlet, le kell nyelned.

De ne búsulj, te folyékonyan és aggálytalanul tudsz fecsegni bármi olyan dologról, amelyről a leghalványabb sejtelmed sincs.