Azt mondod, hogy egy véges, homogén izotróp anyagmennyiség tölti ki azt az univerzumot, ami időben véges, de térben végtelen, sima háromdimenziós?

„Mondhatnád, hogy akkor honnan vannak csillagokra és a fekete lyukakra vonatkozó megoldások, de tudni kell, hogy ezek mindig csak a téridő anyagmentes, üres részére vonatkoznak. Tehát mindig a csillag felszínén kívüli részre, és a fekete lyukak téridejének is csak addig a legkisebb sugaráig, amin már belülre omlott az anyag.”

Pontosan ebből indultam ki, amikor az anyag és a téridő elkülönítésére gondoltam. Vegyük az univerzumot egy nagy „Fekete lyuknak”, amin kívül van az anyagmentes a téridő. Az univerzum belseje, pedig homogén izotróp anyag, mindenféle szingularitások nélkül. Aki az univerzumban az anyag sűrűségét, állapotegyenletét akarja vizsgálni, mindenképpen egy lokális, megmérhető részhalmazát vizsgálja, mint a korpuszkuláris és hullám természetű anyagot együttvéve. Ebben a halmazban a „tér”, egyenlő a két korpusz közötti távolággal, ami hullámtermészetű anyagból van. A Nap és a Föld közötti távolságot, már 8 percig tartó fényútnak is nevezik. Szerintem ott ér véget az univerzum, ahol a fény utak. Mivel az ősfény már csak rádióhullám, és lesz az még hosszabb is. Ez a hullámhossz addig növekszik, míg eléri a nulla kelvines falat, az anyagmentes téridőt. Mivel minden Fekete lyuknak van eseményhorizontja, így az Univerzumnak is kell lennie, ami az anyag és nem anyag határfelülete. :)