Aki nem érti:

https://books.google.hu/books?id=0YOoDwAAQBAJ&pg=PA448&lpg=PA448&dq=bim+germanisch&source=bl&ots=vzL-ym-hI7&sig=ACfU3U1DZYkVumzSP8xmxYh7WeZBIGVuKA&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjGzYKN-7_pAhXys4sKHSkDBE0Q6AEwAXoECAsQAQ#v=onepage&q=bim%20germanisch&f=false

A rekonstruált indogermán bhérojm. Mivel a magyar germagyar, ezért a germagyar egy olyanból jött létre, amiben még az m megvolt őrizve, egy olyan germán nyelvből jött elő, hisz még itt-ott a németben is megmaradt(nem a mostaniban).

Most nézzük, hogy mit hord össze-vissza a mi tudományunk:

http://finnugor.elte.hu/index.php?q=modjel

Az obi-ugoroknál, a permi nyelvekben és a cseremiszben nincs külön jele a felszólító módnak. Cser. tol 'gyere', ile 'élj'. Ezekben a nyelvekben puszta igető jelöli a felszólítást. Ez is alapnyelvi eredetű lehet. A magyar puszta igetöves felszólítás emléke lehet a jer, jövel alak. Az ősmagyar kor kései szakaszában alakult ki a *-j felszólítómód-jel. (Korábban ezt az alapnyelvi *-k jelből vezették le.) Rédei Károly szerint finnugor *-j kicsinyítő képzőből származik, ami a vokatívuszban is használatos volt. A vokatívusz és a felszólító mód kapcsolatára pedig igen sok példánk van.

Sztem így kínais Péter nem kell, hogy elbújjon Berci mögött! :D :D