Camrom, eszembe juttattál egy régi történetet amit elmesélnék most, annyi, hogy őszibarack fával történt.

 

Szóval több mint tizen éve, kedves akkori kolleganőm tudta, hogy nagy barack bolond kertész vagyok,

mondja nekem, hogy nem mennék e el segíteni megmetszeni jól az őszibarack fájukat, mert sokáig

egy szomszéd bácsi, az ő távoztával pedig 2-3 éve a férje metszi, de valahogy sosincs rajta

rendes  méretű barack. Elmentem.

Megjelenésemkor ahogy vártam, egy szegény,  olyan 4-5 méteres magasságig fölkopaszodott őszibarackfa

fogadott. Három négy vázágán az említett magasságban néhány kisebb elágazás, mintha madárfészek

lett volna, slussz.

Nekiláttam visszavágni, első ágnál a mellettem álló férj fölszisszent. Aztán még vagy kétszer, utána

pedig otthagyott.

Adtam az érzésnek, visszacsonkoltam, ifjításhoz rendesen.

Következő évben tavasszal kolléganőm el merte mondani, hogy mikor elmentem, a férjem a k..va anyámat is

szidta, hogy mit műveltem.

Viszont ősszel nem győztek hálálkodni, mert az ifjodás után jó formájú fát kaptak és rendes, finom

őszibarackot ettek.