Visszakerestem, nekem ez a volt a benyomásom, közvetlenül:

"Én magam nem tudom elképzelni, hogy ilyen mértékű veszteség után hogy lehet tovább élni az életet bárkinek." ezt dmmddm írta, ő meg előbb olvasta a regényt, Férfiidők lányregénye címmel

erre ezt írtam

Nem csak tovább élni, szóval csak úgy lenni és várni a múlást, hanem értékkel tartalommal megtölteni, előre nézni, kiutat keresni, nekem ebben volt a legnagyobb erőssége. És most az Utas és holdvilág záró gondolata jutott ide: "És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

A film nagyon szép, nagyon szerethető, szívmelengető, előremutató vagy kiút kereső, igen finomra hangolt.

Örülök, hogy ketten megnéztétek :)