1./ Kormányzatunk (legáltalánosabb értelemben) tele van jogász képzettségű - foglalkozású, emellett

 

     még további, jogi végzettségű emberekkel is.

 

2./ Kormányunk - parlamentünk kiválóan ért az "expressz-gyorsaságú" törvényalkotáshoz. Ezen mostan

     esethez fűződő észrevételeitek nagy többsége hűen árulkodik arról, hogy :

 

a./ olyan törvények születtek - emelkedtek jogerőre - kaptak államfői aláírást - mentek át Alaptörvény-

     Bírósági kontrollon - léptek hatályba - vannak életben, amelyek e szerint - szerintetek jogosulatlan

     előnyhöz juttatnak jogosulatlan valakiket mások hátrányára. Eszerint a jelenleg érvényes jogrend, a

     meghozott és törvényerőre emelkedett törvények, rendeletek rendszere olyan jogrendszert szolgál,

     amely "nem igazságot, hanem jogot szolgáltat". Lehet, hogy ebben van igazság. De !

 

b./ A Bíróságok (I. fokon, másodfokon, akárhanyadik fokon csak és csakis a meglévő törvények alkotta

     jogrendszerben foglaltak szerint járhat el és hozhat ítéleteket. Ennek alapján milyen jogrend van egy

     olyan országban, ahol  immár harmadfokon meghozott bírósági ítéleteket követően egy parlamenti

     képviselő, egy miniszter, végső soron maga a kormányfő szinte egybehangzóan azt a hivatalosnak

     is tekinthető álláspontot foglalja el, hogy a bíróság által hozott ítélet szembe megy mindenféle   

     jogszerűséggel és a társadalmi elvárással.

 

c./ Milyen a jogbiztonság egy olyan országban, ahol a Bíróságok a mindenkori Kormányzat munkája

     alapján előkészített - beterjesztett, a Parlament által jóváhagyott, Államfőnk által ellenjegyzett és

     Alaptörvény-Bíróságunk által is szentesített törvények alapján működik, tárgyal, hoz ítéletet és ezt

     követően egy-ugyanazon hatalpm három különböző fokon szolgáló embere, közöttük két közszolga,

     két közhivatalnok egyidejűleg megy szembe ezzel, respektíve a saját-önnön munkájával.