Szörnyű, szörnyű történelemhamisítás:
faj – ‘származásilag kapcsolatban álló növényi vagy állati, emberi egyedek összessége’: mend ű fojánek halálut evék (Halotti Beszéd); ‘tenyésztett állatokkal kapcsolatos’: fajkutya, fajtisztaság; ‘‹rasszista szóhasználatban› emberfajta’: fajvédő, fajüldözés. Származékai: faji, fajzik, fajzás, fajzat, fajul, fajtalan, fajtalanság, fajtalankodik. Bizonytalan eredetű szó; forrása talán azonos a fiú főnévével; a fiú is, a ~ is tekinthető úgy, mint valakinek leszármazottja, illetve a leszármazottak összessége. A közös forrás egy foj alak lehetett (ezt találjuk a fenti HB-idézetben, a ~ értelmében), amelyből a fiú is levezethető. Lásd még fajta.
A faj szó valójában egy germán szó , a töve az indogermán pel, a germán fel vagy fal, kausatívképzése a falten.
Ebből ered a jövevényszó pelenka is, ami orosz, halható hogy nem magyar mert p-vel van, és az nem germagyaros.
Mégszörnyűbb történelemhamisítás:
fátyol – ‘áttetsző, könnyű kelme’. Származékai: fátyolos, fátyoloz, fátyolozott. Eredetére kétféle magyarázat is van. Vagy annak a sok nyelvből ismert szónak köszönheti létét (pl. olasz fazzuolo, román fachiol, szlovák fateľ), amely a latin faciale (‘verítéktörlő arckendő’) szóra, a facies (‘arc’) származékára megy vissza; vagy a nyelvjárási fágy (‘rétegesen elrendez’) igéből való -l deverbális névszóképzővel (mint pl. lepel), és így rokona a patyolat szónak is.
A fátyol vagy inkább helyesen, nem ahogy az értelmiség, ama ezotérikus bagázs elferdíti, fátyor, mert régeiesen is így van, a fel származéka.
A faj esetében is, mint a táj vagy a baj eseteiben, az l j-vé válik, a fajd pedig összeolvad, ami már kausatívképzés lesz, tehát fágy, ami helyes, de ez a falten, ehhez jön az or képzés ami a faldr lenne, ami a germánban fátyort jelent.
Tő: faj
kausatív: fágy(falt)
a fátyor pedig ebből való képzés.
