Ahogy már korábban írtam a lotyóról, ami egy libcsi, úgy beszélni kell egy másik történelemhamisításról is:

ribanc – ‘szajha’. A szláv eredetű, nyelvjárási ribál (‘tép, szaggat’) származéka lehet a játszi -nc képzőegyüttessel (mint lafanc, virgonc), elsődlegesen ‘rongy’ jelentéssel.

A riba szó adatolva van a németból a 9. századtól( mert az akkoriban már német inkább).

A riba töve meg a ró, de persze igaza van a fentinek, hogy nehéz megkülönböztetni a ritzent, a reissent és persze a writent is.

A ró tőből ered: a ropan, reffel, reppel germánul, illetve a reped szó is, mint a Reff, de nehéz elválasztani az írtől, ami a wr, germagyarban kausatívképzés nélkül:

ír1 – ‘hangzó szöveget betűkkel vagy más jelekkel rögzít’; ‘‹régebben› fest, rajzol’: képíró (‘festő’). Származékai: írás, író, irat, iratos, irkál; iromány, irnok, iroda, irodista, irodalom, irodalmi, irodalmias, irodalmár, irály. Ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből: csuvas sir (innen a mongol jiru, azaz ‘fest, ír’). Származékainak nagyobb része (fentebb a pontosvessző után) nyelvújítási képzés, illetve továbbképzés.

A fenti nyílt történelemhamisítás. Ha egyszer van a magyarban a ránt, ami a reissenhez jöhet a riutan, és ebből még a rablás, iletve a ró tőből a riba, roppan, reped szavak, akkor vajon mi lehet az ír, a germán wr kausatív nélkül.

Persze nehéz megmondani, hogy melyik tőhöz tartozhat az írt szó( a germagyarban gyakran kerül magánhangzó a szó elejére,legtöbbször hangvédés miatt).

Na a lényeg, hogy a ribanc vagy riba jelentése hasonló mint a lotyónak, a ró a tő, tehát kiszakított a riba, libcsi, ahogy a lotyó se nő, és nem szabad, hanem libcsi, leoldódott, mert se a lotyó, se a riba nem áll mundium alatt, nem sweasok, szűzek.