A gutaütés meg határozottnévelővel végképp indogermán, vagyis germagyar.

A német der, die das később alakult ki, a gótban pedig az e és a tőből lett képezve az izei, izó, amely tőből ered az innen, az onnan, az itt az itten szavak.

finnugor nyelvekben nincs határozott névelő( mintha ez lényeges volna), a gót pedig a sok indogermán nyelv közül tán az egyetlen, ami az e és a-ból kezdte kifejleszteni a határozott névelőt.

A gutaütés:

a: egyértelműen gót

guta: latin( de germánban is megvan)

üt: indogermán

és: gót főnévképző, az er párja.